„De mit tett Tasnádi László? Mi is volt ő? Nem III/III-as volt, nem spicli! Kémelhárító, az volt. És terrorelhárító. Maga mondta múlt héten.
Mit tett tehát? Egyértelmű: szakemberként arra ügyelt, nehogy az IRA vagy a Hamász kalamajkát okozzon, nehogy terroristák fel találják robbantani a pódiumot ott, a Hősök terén. Na, felrobbantották? Nem. Tasnádi László tehát jó szakember? Igen.
És ezzel kit, mit védett Tasnádi? Kinek az életét mentette meg? Igen. Bizony. Orbán Viktorét. S vele a demokrácia reményét, a remegő testű, épp csak születő szabadságot, amellyel egy ország vajúdott akkor, s még két zavaros évtizeden át. (...)
*
A fenti eszmefuttatás baromság, elhatárolódom tőle. Csupán azért írtam meg, mert nem született ilyen írás. Egy sem. Köszönet ezért mindazoknak, akik nem írták meg. Azoknak meg különösen, akik nevén nevezték a gyereket. Igen, a CÖF-nek is, Bayer Zsoltnak is, aki azt írta tegnapelőtt: »Valaminek azért muszáj maradnia«. Nemigen hiszem, hogy a politika visszatáncol majd, s belátja, hogy ez azért tényleg nem fér bele - arrafelé a hűség jellemzően nem elvekhez kötődik. De mi, nempolitikusok, ne gondolkodjunk a politika fejével. Most senki sem tette. Zsolt, ennyi maradt. Nem sok. Kevés. De azért valami.”