Harc az ezüstért

„Egy másik izgalmas érdekesség, hogy a Jobbik bizonyos tekintetben most »veszíti el szüzességét«. Botrányok eddig is voltak a párt körül, sőt az egykori nagy fellendülésben kifejezetten szerepük is volt a botrányoknak, de látni kell, hogy itt nem gárdafelvonulásról, vagy »cigánybűnözőzésről« van szó. Az akkori botrányok azért jelenthettek felhajtó erőt, mert egyben társadalmi problémákra adott leegyszerűsített válaszokat adtak, amelyekre tagadhatatlanul volt és maradt is választói fogadókészség. Egyszerűbben fogalmazva, a választók egy része könnyedén azonosult ezekkel a válaszokkal. A különbség most testet öltött a párt Kovács-ügyre adott reakciójában, a tagadásban, a kármentesítésben, s az ezt csak némi idő elteltével követő visszatámadásban. Választói szemszögből megfogalmazva, ezzel az üggyel nem lehet azonosulni, legfeljebb a hitetlenkedés marad, illetve Jobbiknak nagyon hatékony átértelmezésre van szüksége.

Ha hatással lesz az ügy az EP-választás kimenetelére, akkor az első számú kedvezményezett mindenképpen az MSZP, amely így megtarthatja a második helyet. Ugyanakkor fontos tisztázni, hogyha ez bekövetkezik, akkor az nem az MSZP sikere, hanem a Jobbik kudarca lesz. A Kovács-ügyet ugyanis az MSZP nem tudja kisajátítani, nem a szocialisták futtatták fel, és nem is az ő válaszaik a legfontosabbak. Ez azért is fontos, mert legkésőbb az önkormányzati választás után Mesterházy Attilának meg kell majd küzdenie azért, hogy pártelnök maradhasson. Az EP-választási vereséget már biztosan elkönyvelték a szocialisták és Mesterházy emberei is, de egy Jobbikkal szemben elszenvedett vereség növelné a sokkot, és erősítené a párton belüli kihívókat. A sajtóban ugyan megjelentek olyan információk, hogy a párton belül már ezt is »elfogadták«, és Mesterházy pozíciója nem rendülne meg, azonban az elégedetlenek – például Szekeres Imre – újabb hivatkozási alapot kapnának.”