Szakálla volt kender

„»Ez a rothadás kultúrája, ez Európa vége. […]Igen, ez a beteljesült és végső szabadság. Úgy nevezik: a halál szabadsága«. Ezt már nem a mérsékelt és visszafogott Jobbik állítja, hanem Fricz Tamás politológus és hivatásos műértő. Fricz azt sem hagyja, hogy bárki is elbagatellizálja a jelenséget: »itt van a legnagyobb veszély, hiába próbálják liberális internetírók úgy beállítani a dalfesztivált, hogy annak nincs semmi jelentősége, buli az egész, nevessünk. Ez megint félrevezetés: a dalfesztiválra egyre inkább figyelnek az emberek. Innen vesznek mintákat«. Eddig nem tudtam, hogy az emberek innét veszik a mintákat, de föltűnt, hogy Fricznek szakálla van, nekem meg nincs – így már érthető. Meg az is, hogy a jeles alkalomból kifolyólag akkor miért érezte szükségét egy kiadós európázásnak és buzizásnak Bencsik Andrástól a Heti Válasz jegyzetíróján át Bayer Zsoltig az összes »internetíró«.

Megszólalt Kovács Áron eszmetörténész és genderkutató, ja, nem: Simicskarádió-bemondó és azonosíthatatlan popikon is. Szerinte az ostoba megfelelni vágyás győzött, és „a mai társadalom összekeveri a toleranciát a pozitív diszkriminációval”. Puzsér Róbert is mondott valamit, aminek olyasmi volt a tartalma, hogy már a transzvesztitákat is hamisítják.

Nagyjából elment mellettük néhány évtized. Nem kell örülni mindennek, ami eközben történt, de megdöbbenni, hogy egy férfi énekel női ruhában, egy középszerű popeseményen, hát, szóval. Ásatag konzervatívként komoly kételyeim vannak a fejlődéssel mint olyannal kapcsolatban, de ha azt vesszük, hogy néhány száz éve törpéket, sziámi ikreket és valódi szakállas nőket mutogattak Európa vásárterein a harcos és keresztényi közönség mulattatására, akkor a kontinens igenis fejlődik. Ha pedig ez a Wurst provokálni akart, akkor tényleg sikerült neki a leghülyébbeket kiugrasztania a bokorból a szovjet miniszterelnök-helyettestől Fricz Tamásig. Ez esetben gratulálok. Meghallgatni azért ne kelljen.”