Ne sírassuk

2014. április 18. 07:42

Gabriel García Márquez itt (is) van, amíg olvassuk.

2014. április 18. 07:42
Vámos Miklós
NOL

Ne sírassuk. Csodás élete volt. Elért mindent, amit akart és lehetett. Amennyire megítélhető, látta a boldogságot ő, kezet is szoríthatott vele.

Nem teszek úgy, mintha nem írtam volna kisregényt, Márkez meg én címmel. Azokat a külföldi írókat szólítjuk magyarosan, akiket az egész ország lelki rokonná fogadott (v.ö.: Sekszpír Vilmos, Gőte János Farkas, Tolsztoj Leó). GGM nálunk olyan népszerű a Száz év magány itthoni megjelenése óta, hogy néha még az ékezeteket sem felejtik le a nevéről.

Amikor az IBS (színház) vezetője voltam, majdnem sikerült Budapestre csábítanunk. Helyette Mario Vargas Llosa fogadta el a meghívást. Tőle már akkor sem volt szabad GGM-ről kérdezni, a legjobb barátok halálosan összevesztek. (Nőügy?) Klisémondat, hogy García és Márquez többé nem hívható Magyarországra. De én szívesebben írom ezt: GGM itt (is) van, amíg olvassuk.

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 10 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
kuwiq
2014. április 18. 14:06
Jé, valami a nol.hu-ról, amire pluszt lehet adni!
kjkj945
2014. április 18. 08:08
Az a baj, hogy a nol vám is itt van!!!
tevevanegypupu
2014. április 18. 07:52
Muszáj folyton a Népszabadságba írni.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!