„A konszolidáció tehát ezért is fontos a Fidesznek, hogy fél szemmel ne kelljen folyamatosan a háta mögé nézni. Ugyanakkor a párt egyedül a nemzetközi színtéren van már csak hátrányban az MSZP-vel szemben. Nem véletlen, hogy sokkal kisebb erőbefektetést igényel, ha az MSZP-t irányváltásra kényszeríti, mint egy árnyékrendszer felépítése. De a konszolidációra nem csak ezért van szüksége a Fidesznek. A választáson való részvétellel az MSZP már részben legitimálta a NER-t, ugyanakkor fontos a jobboldal szempontjából, hogy ez továbbra is így maradjon, a baloldal elfogadja a rendszer kereteit, elismerje a rendszerváltás bukását és feladja a demokrácia-probléma tematikát, mely szoros összefüggésben van a nemzetközi támadásokkal. A demokrácia-problémát azért is érdemes feladni, mivel sikertelen kommunikációnak bizonyult a választások szempontjából. Ugyanakkor Mesterházy Attila már felismerte, hogy hibás volt az a politika, hogy minden egyes ügyben szembementek a Fidesszel. Ha valóban létrejön az Európai Unióban is a nemzeti érdekérvényesítés, akkor a Fidesz is fel fogja adni a – G. Fodor Gábor szavaival élve – »ostromlott erőd« pozícióját és (szimbolikus) engedményeket tehet a szocialistáknak – melyek Mesterházy pozícióit is megerősítheti.
Amennyiben az MSZP a Konrád György és a szárszói értelmiség által már régóta kitaposott utat fogja járni, úgy az SZDSZ sorsára jut. Képtelen lesz nyitni és fokozatosan elveszíti bázisát, előbb regionális párttá válik – ha ez még nem történt meg –, támogatottsága lassú apadásba fordul egészen addig, amíg fel nem épül egy erősebb baloldali párt – akár a Jobbik. A már most meglehetősen szűk anyagi lehetőségeik tovább csökkenhetnek, és megbarátkozhatnak a »merjünk kicsik lenni« valóságával. A Fidesz pedig kíméletlen politikát fog folytatni az MSZP-vel szemben.
Küszöbön a második Bethlen-Peyer paktum, érdemes lenne elfogadni.”