„Az első, a második és az utolsó benyomásom is az volt, hogy »azta, mennyire kikupálódtak«. 1998 óta minden választáson ott voltam valamelyik nagy párt központjában, mondjuk eddig egyik sem volt akkora suttyó, hogy ne engedjen be, és a közönség mindenhol hasonló volt: értelmiségi támogatók rothadó pulóverben és molyos zakóban, suttyónak öltöztetett vállalkozók, autóstáskák, irtózatos cipők, nejlonok, páncélöltönyök, izzadság- és dohszag mindenütt. Jobbos közegben ezt még a jelmezesek színesítették mindenféle bocskaivariációkban.
Hát a korábbi élményeim alapján ha csukott szemmel vezetnek oda az üvegfalhoz, és ott veszik le a kendőt, hirtelen tuti rá nem jövök, hogy milyen eseményen járok. A tömeg nagy átlagban kifejezetten jólöltözött volt, a ruhák árát és minőségét nézve feltétlenül. A divatérzékeny olvasók kedvéért hangsúlyozom, nem egy Prada-fotózást kell elképzelni, de az elmúlt huszonnégyév sleppjeinek esztétikai színvonalához képest ez tényleg majdnem rendszerváltás.”