A bűvös kocka olyan, mint egy csapda

„A kockától tehát idegenkedett a játékpiac, nem sokan gondolták, hogy egy ilyen rejtvényjátékból nagy tételeket el lehetne adni – hiszen nem hagyományos játék, mint egy baba vagy kisautó. A potenciális vevői korcsoportot sem volt könnyű meghatározni. Ráadásul nehéz volt kirakni a kockát. A kereskedők azt gondolták, egy rejtvényjáték legyen olyan, amit a vásárló megvesz, és meg tudja oldani – viszont ha a kockát a vevő odaadta az eladónak, hogy segítsen, legtöbbször az eladó is csak sajnálkozni tudott, megoldani ő sem tudta a feladványt. A kocka első éveiben elég sok időt töltöttem játékvásárokon, hogy megmutassam, ki lehet rakni a kockát. Tipikusan olyan játék, amit nem elég egy polcra tenni, hogy eladja magát. A vásárló kezébe kell adni. Viszont ha már a kezébe adtam, nem kell használati utasítás. Az illető megpróbálja kirakni, nem megy, leteszi. Aztán nem hagyja nyugodni, megpróbálja megint, és egy óra múlva is azt látom, hogy még mindig a kockával szöszöl. Olyan, mint egy csapda.

De ennek a csapdának a megoldása ma már könnyen elérhető a neten. Erről mi a véleménye?

A megoldási könyvek rendkívül keresettek voltak egy időben, volt olyan, ami 7,5 millió példányban fogyott el – persze ezt ma már nem lehetne megismételni. Nekem az volt a meggyőződésem akkor is, és most is, nem szabad elvenni senkitől a lehetőséget, hogy maga jöjjön rá a megoldásra. Az emberek többsége olyan, hogy ha már ott van a megoldás, használja is. Már sokakban nincs meg az a kitartás és elszántság, ami a kocka kirakásához kell. (...)

Két éve volt szó arról, hogy idén bemutatnak egy amerikai–magyar filmet, ami a bűvös kocka és feltalálójának történetét meséli el. Ezzel mi a helyzet?

Régi terv ez, sok filmes megkeresett már, de sokáig elzárkóztam, mert a film nem az én műfajom. A negyven év alatt az ellenállásom lassan felőrölték annak ellenére – és ehhez mindig tartom magam –, hogy nem én vagyok itt a fontos, hanem a kocka. Sőt, még csak nem is a kocka, hanem a hatása: hogy miként tudott ennyi emberre és ilyen sokáig hatni, hogyan tudott évtizedeken át, miközben a világ óriásit fordult, ugyanúgy népszerű lenni az új generációk számára is. A dokumentumfilmnek el kell menni az Amazonas partjára, meg Indiába, és még sok helyre, és ott beszélni az emberekkel, utánamenni a kockának. Bárhova mentem a világban, a kocka megelőzött.”