Ha pártvezető lennék, politológust nem engednék a pártház közelébe se. A politológia több évtizede mérgezi a politikát azzal, hogy a közösség szolgálatának helyébe a »hoz vagy visz« velejéig korrupt logikáját emeli. A politológus olyan, mint Mekk Elek, az ezermester. Hogyha elbaszódik nálad mondjuk a kazán, akkor te bojlerszerelőt hívsz, vagy ezermestert? Nyilvánvaló, hogy nem az ezermestert hívod ki, mert tudod, hogy az csak széjjel fogja barmolni a bojlert, úgyhogy szakemberre bízod a munkát. Na, a politológus, az pont nem az. Nem ért a gazdasághoz, mert nem közgazdász, nem ért a történelemhez, mert nem történész, nem ért a társadalomhoz, mert nem szociológus, és nem ért az eszmékhez se, mert nem filozófus. Valójában semmihez sem ért, kizárólag ahhoz, hogy egy politikai döntés szavazatot hoz vagy szavazatot visz. Banális frázisok tudományosnak látszó előadása zajlik minden tévé- és rádiócsatornán. Ma már egy tévéstúdióba – mondjuk az egykulcsos adó bevezetésével kapcsolatban – nem egy közgazdászt hívnak, hogy az elmondja, milyen hatással lehet az a gazdaságra, de nem is egy szociológust, hogy a döntésnek a különböző társadalmi csoportokra való hatásait mérje fel, hanem egy politológust, hadd exportálja ki minden otthonba a politikát megmérgező elvtelen hatalomtechnikai spekulációit. Hadd örüljön a Sanyi bácsi, hogy jó sok szavazatot hoz a konyhára a Fletó legújabb húzása, hát úgy szereti, mintha a saját fia lenne! A politológusok megítélését emellett tovább rontja, hogy elektronmikroszkóppal kell keresni köztük olyat, aki független lenne.”