Kötelező Nyilvánvalókapitánykodás

„Nem meglepő, a magyar hard core baller-scene legnagyobb barátja és amerikaihangja, Kim Lane Scheppele asszony rögtön megpróbálta mögéjük rakni a szakértelmet és kimutatni a magyar választási rendszer alattomos elfideszesedését. Két magyar segítőtársával eljutottak a negyedik alapműveletig, az osztásig, és megállapították, hogy az emberek a Fideszre szavaztak, és az ő szavazatukból mandátum kerekedett. Nahát. Akik meg nem a Fideszre szavaztak, azok szavazataiból kevesebb mandátum kerekedett. Nahát. Aki meg nem szavazott, vagy nagyon kis pártra, annak a szavazólapjából csak papírhulladék kerekedett. Nahát. Mindezt a Princeton egyetem »jogászprofesszora«, aki Bánkúti Miklós közgazdásszal és Réti Zoltán matematikussal eddig jutott a megfejtésben. Választási matematikai szakirodalom meg vajon mi?

Pedig ha félretennék a nácifidesz választási csalt hipotézist, akkor az első mondat, amire figyelmezni illenék az a következő: A kevert választási rendszereket (mint a magyar) általában az arányos rendszerekhez sorolják, mivel az arányos rész, legyen bármilyen kicsit is – arányosabbá teszi a rendszert, mint a tisztán többségi (pl. angolszász – szia Scheppele), de ettől függetlenül nyugodtan állhat közelebb a többségihez is. És innentől nincs értelme igazságtalan választási rendszerről beszélni (korábban sem volt), mert egy választási rendszer nem lehet igazságtalan. Lehet többségi és lehet arányos, illetve lehet a kettő közé valahova belőni. De igazságtalan nem lehet. Ahogy a leves sem igazságtalan, hanem sótlan. (…)

A sokat vitatott győzteskompenzációban sincs semmi nóvum. Ha a mandátumot nem eredményező egyéni jelöltre adott szavazatokat áttesszük az országos listára, akkor teljesen alkotmányos és demokratikus megoldás nem csak a vesztesre adott szavazatokat, hanem a győztesre adott, de nem mandátumképző voksokat is átvinni. Ebbe még a Scheppele asszony által nekünk, buta elmaradott kelet-európai parasztoknak javasolt, Courtocracy sem igen tudna belekötni.

De az illegitim-legitim vita megoldó kulcsa nem itt rejtőzik. A Libnyaf szokta mindig mondani, hogy ne egy-egy elemet vizsgáljunk, mert azok lehetnek akár alkotmányosak is (micsoda engedmény), hanem a teljes képet, a gonosz szándékot! Rendben! Akkor felteszem a nagy kérdést: Mi a célja a választásoknak? Az, hogy a szívünknek oly kedves pártok szépen, arányosan beszökellhessenek a parlamentbe? Ki kell ábrándítanom a Libnyaf képviselőit. A magyar választójogi hagyományban a választások legfontosabb célja a működőképes kormányzó többség létrehozása. A korábbi választási rendszerünkre is ez volt a jellemző.”