„Hangsúlyos üzenete volt szombati beszédének, hogy egységet bont, aki megosztja szavazatát. Lehetséges, hogy még mindig van, aki nem látja a különbséget a Fidesz és mondjuk a Jobbik között?
Többször volt alkalmam beszélgetni Lothar Matthäusszal, a németek világbajnok labdarúgójával, amikor még a magyar válogatott szövetségi kapitánya volt. Egyszer megkérdeztem tőle, szerinte miért nem vagyunk versenyképesek, miközben itt is vannak tehetségek, technikás játékosok. Ő erre a maga utolérhetetlen angolságával azt válaszolta: »too much spekulieren«. Vagyis túl sokat spekulálunk. Matthäusnak igaza van, a magyar ember folyton spekulál, ami talán a fogékony elméjéből, a tehetségéből és nyelvünk sajátosságaiból adódik. Nekünk talán fel sem tűnik, de ha csak ülünk valahol és várakozunk, akkor is állandóan gondolkodunk valamin. Külföldön rádöbbenhetünk: ez máshol nem így van. Nem általános emberi tulajdonság, ez egy magyar fajtajelleg. Ha pedig az ember folyton gondolkodik, akkor elkezd variálni. Például azon, hogy ha már két szavazata van egy választáson, akkor hogyan tud a számára leginkább tetsző eredményhez hozzájárulni. Voksoljon listán és egyéniben is ugyanarra a pártra? Vagy tegye az egyik ikszet ide, a másikat oda, hogy a harmadik erő, akit nem szeret, még jobban kikapjon? Bizonyos szempontból értem, hogy azok az emberek, akik azok nyolc éve miatt újra meg akarják büntetni a szocialistákat, elgondolkodnak azon: mi lenne, ha szavaznának a Fideszre és a hozzánk képest a szélen elhelyezkedő Jobbikra is. Csakhogy ez veszélyes! A »too much spekulieren« azoknak kedvez, akik nem mérlegelnek, hanem tudják a dolgukat: elmennek és szavaznak. A baloldal ma sokkal szervezetlenebb, mint a mi táborunk, de még mindig nagyon szervezett, mert ott nincs taktikázás. Ha tehát mi spekulálunk, abból baj lehet. Jártunk már így.
Tizenkét évvel ezelőtt.