Kiegyezésre ítélve

„2010 óta új közmegegyezés van kialakulóban, és már nem két párt versenyéről szólnak a politika fő kérdései, ugyanis a kétharmados felhatalmazással a kezdeményezés lehetősége a kormány számára adott ahhoz, hogy új közeget teremtsen. Ilyen helyzetben, ha egy párt közösséget akar felépíteni, céljainak simulniuk kell bizonyos kérdésekben az új politikai klímához. A sokak által még ma is elképzelhetetlennek tartott pártok közötti közeledés is megtörténhetne, ha a politika a rendszerváltás óta meglévő adósságát törlesztené, és alapkérdésekben szűnnének meg az állandó értékviták. Ezt jelenti az a szellemi „centrális erőtér”, amelyet már 2009-ben meghirdetett a jelenlegi miniszterelnök.

A kormányzati politika, amely még mindig magánál tartja a kezdeményezés lehetőségét, hacsak nem történik valami nagy törés, továbbra is ezt a nemzeti érdekeket középpontba állító erőteret fogja erősíteni, a politikai közszellem formálódásával pedig egyre kevésbé valószínű, hogy az MSZP a régi szereplőkkel, a régi politika nevében képviseltetheti magát. Ha az eddigi szellemiségben próbálnak a baloldali ellenzéki pártok politikai teljesítményt elérni, akkor törvényszerűen továbbra is minden kérdésben konfrontálódni fognak a kormánnyal. A realitás viszont az, hogy abszolút protestpártként, mindennel szembemenve, minden ügyben versenyezve, ellenzékből »ellenkormányozva« a kormány sikerei az ellenzék kudarcai lesznek, minden közmegegyezés, ami megköttetik, az ellenzéken csapódik le. Zéró összegű játszmát erőszakolnak ki a helyzetből, amely jelenleg kezdeményezőkészség híján, hosszú távon végzetes lehet. A párton belüli személyi csaták legfőbb kérdése tehát nem Mesterházy Attila sorsa, hanem a szocialista párt megújulása. A személyi egzisztenciákon túl sokkal nagyobb kérdés a változás iránya. Közösséget építeni csak az fog tudni, akit az emberek elfogadnak szószólónak, aki beszél helyettük, ehhez pedig sok munka kell.

A jobboldal a 2002-es választási vereséget követően a nemzeti érdeket hangsúlyozó, »a haza nem lehet ellenzékben« mottóval olyan mozgalmat indított el, amely egységes, aktív, közösségszemléletű társulást hozott létre, és hosszú távon alapozta meg azt a lehetőséget, amelyet most másodszor kapott meg a kormánypártszövetség. A politikai helyzet pedig már régen megérett arra, hogy a baloldal is kialakítsa nemzetfogalmát.”