Amikor 2014. március 23-án az „Eleven emlékmű - az én történelmem” című flashmobot meghirdettük, azt kértük minden magyartól, hozzon magával egy-egy emlékkövet, mécsest, személyes tárgyat - nem csupán azzal a céllal, hogy csak kegyeletsértő és botrányos módon lehessen nekifogni a Szabadság téri építkezés munkálatainak, de azért is, hogy váljék a hely egy új nemzeti dialógus kiindulópontjává. Ugyanezen meggyőződés alapján felhívással fordulunk mindenkihez, aki továbbra is elviselhetetlennek tartja az államilag szentesített történelemhamisítás gondolatát. A kegyeletsértés bekövetkezett, és ezért támogatjuk a kollektív felejtés művének megakadályozását célzó polgári engedetlenségi akciókat, de javasoljuk: ne álljunk meg itt, a puszta tagadásnál. Keretezzük újra az ellenállást!
Tágítsuk a kört: tegyük folyamatossá a jelenlétet a Szabadság téren, és alakítsuk azt át a közös, kötetlen beszélgetések színterévé! Mától, minden nap délután 4 és 7 óra között fehér székeket viszünk a térre, és arra invitálunk mindenkit: üljünk le közösen, és kezdjünk beszélgetni egymással. Ki-ki mondja el véleményét, hozza el és ossza meg történeteit, fájdalmait és bűnbánatát; vitatkozzon és javasoljon; olvasson fel egy neki kedves szöveget, mondjon el egy verset vagy slammeljen, gitározzon, énekeljen, játsszon színházat, vagy akár csak csendes figyelmével tisztelje meg a többieket – ezzel is kifejezve, hogy jelen kíván lenni keresztény magyarok, zsidó magyarok, cigány, sváb, örmény, szlovák és megannyi másfajta magyar emlékező közös terében. Legyenek szimbólumaink az egymás felé fordított székek, az eleven emberi hang a hazug érckolosszus ellenében. Alkossuk meg magunkból, beszélgetéseinkből a magyarok eleven emlékművét!
Béndek Péter
Heller Mária
Jovánovics György