„Őszintén szólva rég hallottunk már akkora hülyeséget, mint a Femen egyik jelszava: »A meztelenség: szabadság«. A tudatlanság ugye meg erő, de hát azért mégiscsak. És ezzel persze annál rosszabb azoknak a nőknek (legyen azok keresztények, iszlámok, zsidók, gnosztikusok, ateisták, fehérek, színesek ésatöbbi), akik azt az őrültséget vették a fejükbe, hogy esetleg teljesen felöltözve is lehet küzdeni a nők jogaiért – ennek az a hátránya tényleg meg van, hogy mindez kevésbé felel meg a médiák vékony-szőke-fiatal-csinos nőképének.
Tiszta szégyen, hogy lassan a feminista aktivistáknak (most nem beszélve a széles közvélemény feminizmus-képéről) lassan többet kell beszélnie a Femen-mozgalomról, mint saját magáról, a feminizmusról, a nők problémáiról és így tovább. Egyébként nem kevés valódi feminista szóvá is teszi a Femen példátlan mediatizálódását látva (a Femen a feminizmus zászlóshajója, amelynél rosszabb hír kevés lehet a mozgalom és társadalmunk számára), hogy talán inkább a nők jogait kellene védeni, hogy úgy öltözzenek, ahogy éppen akarnak: ha felöltözve akarnak maraddni, az nem feltétlenül jelenti hogy alávett nők..
A Femen a lehető legprimitívebben gondolkodik minderről: számításba sem veszi, hogy például az iszlám fejkendő (foulard) éppúgy lehet egy identitásképző eszköz (nem is feltétlenül a vallásé, esetleg a »külvárosi származásé« vagy »az iszlámhoz, mint üldözött tradícióhoz való tartozásé«) , mint az alávetés szimbóluma. A lehető legkevésbé feminista azt hinni, hogy mi eldönthetjük az érintett nő helyett, hogy egyes ruhadarabok mit jelentenek számára az őt körülvevő társadalmi kontextusban. Igazi nyugati felfuvalkodott agymosottnak kell lennünk, hogy úgy gondoljuk, hogy a meztelenség mindig, mindenhol minden kontextusban emancipatorikus hatású.
A Femen média-offenzívája sikeres volt, csak kérdés következik-e ebből valami. Vagy éppen ha igen, akkor micsoda.
Reméljük mondanunk sem kell: távolról sem azzal van gondunk, hogy a Femen akciói szándékosan »megsértik a közrendet«, büszkén hadat üzennek a »polgári ízlésnek« és így tovább. Egyrészt a patriarchális (meg amúgy is hányigert keltő) társadalomról van szó: szóval csak tessék. Másrészt mi is tudjuk, hogy a feminizmusnak (de egyébként szintúgy minden valamirevaló ellenállási mozgalomnak az anarchistáktól az avangárdon át az ultrákig) nagyon is fontos összetevője ez volt mindig is: jesszasz, a szüfrazsettek mennyit balhéztak annak idején, nem beszélve a hatvanas-hetvenes évek női mozgalmainak remek kis polgárpukkasztásairól!
De hát azért akkor, minden ilyen happening mögött nagyon is valódi mondanivaló volt, szilárd eszmei és politikai meggyőződés.
Ez az, ami a Femennél hiányzik, vagy ha van, akkor meg annál rosszabb.”