Hoffmann, álljon fel!

„És most lássuk, mihez kezdünk a felháborodással, amelyben osztozunk a tanár úrral. Hogyan lehet megszabadulni ettől a rémálomtól? A probléma politikai természetű, és abszolút attól függ, ki nyeri a választást. Ha Orbán marad, akkor Hoffmann Rózsa is marad. Ellenben ha kormányváltás lesz, akkor Hoffmann Rózsa elhúz, és... ööö... és konkrétan mi hogyan változik? Sőt: ki jön helyette? Már elnézést az intimpistáskodásért, de így egy hónappal a választás előtt érdekelne, ki venné át a helyét. Személy szerint. Régebben például az SZDSZ-ről lehetett előre tudni, hogy milyen tárcákat kér koalíció esetén, sorrendben. És akkor legalább nagyjából kikövetkeztethető volt, hogy mi készül. 

Ki az árnyékkormány közoktatási államtitkára, kedves összefogottak? Feltöltötte már valahova a portfólióját? 

Vagy barkochbázzunk? Kunhalmi Ágnes? Hiller István? Magyar Bálint? Leigazolnák Pokorni Zoltánt? Esetleg pártonkívüli szakmabeli? Gerőcs László? 

És mit csinálna körülbelül? Mert azt lehet sorolni hosszan, hogy mi a baj Hoffmann Rózsa intézkedéseivel, és van, amiről elég annyit mondani, hogy sztornózzuk. De mi egyéb történne az iskolákban, amitől jobb lenne tanárnak, gyereknek és szülőnek?

Hoffmann Rózsát sem ígérte meg senki, ez igaz. Ebben a megtestesülésében senki sem számított rá: a Fidesz zsákbamacskaként nyert kétharmadot, sem új alkotmány, sem iskolaállamosítás nem szerepelt a programjukban, mivel nem is volt nekik olyanjuk. De ebből nem az következik, hogy mostantól bárki kérheti a biankó csekket, hanem hogy az nagyon is kockázatos.”