„Ha a Krímben lévő katonák oroszok, amit jelenleg is tagad az Orosz Föderáció, vagy Oroszország nagymértékben szerepet vállalt e katonák megjelenésében, egyértelműen megsérti az Ukrajna belügyeibe való beavatkozás tilalmának alapelvét. Továbbá, a katonák odaküldése egyértelműen a nemzetközi agresszió esete, ugyanúgy, mint a katonák olyan felhasználása, amely ellentétes azzal a megállapodással, mely lehetővé teszi katonák telepítését egy másik állam területére. Tehát, ha az Orosz Föderáció nem tartotta tiszteletben a krími tengerészeti bázisokra vonatkozó megállapodását, az önmagában agressziónak tekinthető.
Oroszország többször is kijelentette, hogy illegitimnek tartja a jelenlegi ukrán kormányt, és még mindig Janukovicsot tekinti elnöknek. Érvényes ez a megállapítás nemzetközi jogi szempontból?
A nemzetközi jog meglehetősen semleges e kérdésben, mivel a kormányváltás a belső, hazai jog kérdése. Noha létezik egy olyan tendencia, mely elvárja, hogy a kormányokat demokratikusan válasszák meg, nincs e kérdésben kötelező nemzetközi jogi szabály. Ezért az államoknak széleskörű lehetősége van annak eldöntésére, hogy egy kormányt egy állam valódi vagy legitim kormányának tekintenek-e, és melyik kormánnyal akarnak együttműködni, ha több kormány is egyszerre igényli egy állam képviseletét. Az Orosz Föderációnak ezért joga van arra, hogy még mindig az elűzött kormányt tartsa a hivatalos kormánynak, de a többi államnak ugyanúgy megvan arra a joga, hogy ne ezt tegye. Az az állítás természetesen helytálló, hogy a korábbi kormányt nem szavazás, hanem tüntetések útján döntötték meg, de azt is figyelembe kell venni, hogy az ukrán parlament már kinevezett egy átmeneti kormányt. Ezért ez nem államcsíny. Mivel az ukrán népet a parlament képviseli, jól lehet azzal érvelni, hogy az átmeneti kormány legitim kormány, mivel az ukrán nép önrendelkezési jogán alapul. Végső soron a kérdést új és szabad választásokkal vagy diplomácia kompromisszummal kell majd rendezni.”