Kormányváltás? Lószart Mama!

„Azért elég laza, hogy az országgyűlési választás előtt egy hónappal sikerült végre megtalálni a csapatnevet. Volt értelme annak a pár pohár Unicumnak, amit a jóérzés diktált beléjük a Gyuriferi miatt. Azóta szárnyal a fantáziájuk. Nem csak Szigetvárinak, aki szerint mindössze egy százalék a különbség a demokratikus ellenzék és a Fidesz között, hanem mindenkinek. A névjelölőgyűlésen (van egyáltalán ilyen?) az Összefogás helyett - mert azt már kitalálta más - stílusosan a Kormányváltásra szavaztak, ezentúl így kell őket a telefonhoz kérni. No, nem a választók szavaztak erre, nem kell megijedni, azok köpik őket, hanem az összefogott pártocskák névügyi különmegbízottjai. Mert ez a név egyszerre elegáns, fantáziadús és van neki üzenettye'. Vagy nem. Mint valami tinédzserbanda, azok tipródnak ennyit feleslegesen: »Legyen Metallica! Lófaszt olyan már van. Akkor Ákos! Olyan is van. Basszameg, akkor legyen Zenekar Music Band, logót majd rajzolunk a nagyszünetbe!«. (...)

Jellemző az egész hajcihőre, a nagy nekibuzdulásból, az egész korszakváltás megújulás kormányváltásból megint ott tartanak, hogy ha ügyesen kampányolnak, és a hátralévő egy hónapot senki nem simongáborozza el, akkor sikerülhet megakadályozni a következő fideszes kétharmadot. Sőt, egyes kevésbé szelíd elemzők már a Kormányváltók 15 százalékát is kezdik megkérdőjelezni, ami egy pártszövetség esetében pusztán azért izgalmas, mert a végén a Kossuth téren kell monoklit festeni maguknak, ha elúszik a parlamenti belépő. A Bejutás talán megfelelőbb választás lett volna, annak tényleg van tétje. Nekik is, de nekünk meg főleg: egy szocik nélküli parlament, mint valódi korszakváltás és megújulás.”