Seuso-kincsek és a pannon tudat

„A Seuso-kincsek története a magyar tudat tragédiája. A meglévő szépség fel nem ismerésének s ez által pazarlásának, a megbecsülés és megbecsültség hiányának a világba kiáltása. Hiába teszi Isten az ember szeme elé a szépet, kezébe a szerencsét, ha arra sem képes, hogy legalább jobb időkre eltegye azt. Miközben nagy nemzetek összetalicskázták múzeumaikba a világ mozdítható szépségeit, tájainkon a meglévők megtartása sem sikerül. Az utóbbi fél évszázadban felbecsülhetetlen értékek kerültek ki országhatáron túlra apró pénzekértnemcsak tőlünk, hanem az egész kelet-európai régióból. A szépet megőrizni nem mindig pénz kérdése, hanem az igényességé. Az értéknek tudatosulni kellene. Tolnában templomot adtak el, amit élelmes holland vállalkozó téglánként vitt ki az országból. Ismerte annak minőségét. Amennyi antik bútor vándorolt a Kárpát-medencéből Nyugat-Európába az utóbbi ötven évben, nyugodtan be lehetett volna belőlük rendezni esztétikusan és közel korhűen a megújuló kastélyok minden szobáját. Túl szegények voltunk ahhoz, hogy megtarthassuk meglévő kincseinket. Szegények tudatban, értékrendben, szépérzékben.