„Szeptemberben volt egy levélváltásod Rákay Philippel, aki akkor készítette az Itthon vagy – Magyarország, szeretlek című műsorát. Az ÉS-ben publikált leveledben sok sikert kívántál neki a műsorhoz és örömet a milliókhoz. Szerinted hol lett volna jobb helyen a műsor készítésére fordított közel egymilliárd forint?
Ez egy kifejezetten érdekes helyzet volt, mert én egy fiktív levelet írtam: egy vélhetően idősebb néző biztosította pártfogásáról az intendáns urat, és érvelt amellett, hogy miért fontos ez a műsor. Rákay Philip meglepő és villámgyors válaszlevele után viszont úgy tűnt, mintha az én levelem is valódi lett volna. Kockázatos lenne belemenni, hogy hol lett volna jobb helyen a pénz, lévén, hogy ezt arra szánták, hogy működtessék a közmédiumot, biztosítsák az információáramlást. Ezért nem válaszolhatom azt, hogy pedig de jó lenne, ha lenne a kórházban vécépapír. Nagyon szomorúan látom, hogy ennek a szakmának a becsületét és a hagyományait ily módon lehet negligálni, és kizárólag egy nézetrendszer kiszolgálóit helyzetbe hozni. Az, hogy ilyen szigorú feketelisták vannak, és hogy kifejezetten kerülnek embereket, akiknek még a nevét sem lehet bemondani, az azt eredményezi, hogy egész generációk maradnak ki a kultúra minden szegmenséből. Ha a közmédia nem megy el felvenni mostani színházi előadásokat, messze elkerüli azokat, akik nekik nem kedvesek, akkor a mai legnagyobb színészekről nem lesznek felvételek. Mi a fenéből akarnak gazdálkodni 20-30 év múlva? Mert ennek akkor lesz következménye. És nyilván egy olyan embernek, akinek a kultúrához köze van, aki a kultúra felől jön - például Rákay Philip -, éreznie kéne ennek a felelősségét, és tudnia kellene, hogy egy körkapcsolásra nem lehet eltapsolni ennyi pénzt. Persze, nehéz erről így beszélni, hogy Rákay nem mondhatja közben a magáét, de ha akarja, majd megteszi máshol.
Van olyan színész, művész, író, akit ki tudnál emelni azok közül, akiknek a megjelenését most is biztosítják? Hogy viszonyulsz a jobboldali kurzus szerzőihez?