Kormányfők castingja

„Saját miniszterelnök-jelöltet javasol a magát szerényen csak »demokratáknak« nevező, Heller Ágnes-féle balliberális elit, miután nagy örömmel konstatálta, hogy újra összeállt a 2002–2010-es nagy csapat. Körlevélben »felszólították mindazokat, akik érdemi közreműködői lehetnek az együttműködésnek, hogy ne késlekedjenek, rendeljék alá érdekeiket a közös célnak, s ha kell, javasoljanak új miniszterelnök-jelöltet«. A körlevél nem is titkolt célja megtorpedózni Mesterházy Attilát, és olyan jelöltet állítani, aki a volt SZDSZ ízlésének jobban megfelel. Ehhez kéri az aláírásokat Heller Ágnes, Konrád György és az ilyen íveket általában aláíró törzsgárda. Mintha nem lett volna már tele a padlás baloldali miniszterelnök-jelöltekkel!

Itt van például Surányi György bukott bankár, aki még a feltétel nélküli állami fizetés elképesztően demagóg ötlete (létpénzt mindenkinek!) mögé is felsorakozott, hátha lesz belőle valaki, ha már nem lett belőle jegybankelnök sem 2007-ben, sem tavaly, hiába lobbiztak érte oly sokan határokon innen és túl. A munkásőr-tapasztalatokkal is rendelkező Felcsuti Péter szintén mindent elkövet a siker érdekében: nemrég az ATV-ben azt állította, hogy egy új, állami (rész)tulajdonú bank azért lenne hátrányos a magyar piacon, mert csökkentené a hazai bankok közötti versenyt… Mintha nem épp kartellezésért kaptak volna 9,5 milliárd forintos gigabírságot a legnagyobb bankok (köztük Felcsuti volt munkahelye, a Raiffeisen) a Gazdasági Versenyhivataltól! Egy harmadik jelölt, Bajnai Gordon pedig nem is olyan rég magabiztosan állította, hogy tavasszal ő lesz itt a kormányfő, senki más, úgyhogy hátrább az agarakkal. Ám időközben a bejutási küszöbszint alá zsugorodott a tengerentúlról erősen ösztönzött Együtt pártocskája, ami a volt SZDSZ-es tábort új kihívás elé állította. Mert amint várható volt, létrejött a nagy összefogás az őszödi igazmondóval, az egy mandátumért bárkivel koalícióra lépő Fodor Gáborral és a klubrádiós–DK-s Kuncze Gáborral (időközben eltűnt a Szabadelvű Polgári Egyesülete?), úgyhogy ismét fennáll a veszély, hogy a legerősebb párt elnöke lesz a kormányfőjelölt. Ami logikus, hiszen az MSZP-re és annak infrastruktúrájára rácsimpaszkodó sok kis pártocska egymaga talán be sem jutna a parlamentbe, még annyi hadra fogható tagjuk sincs, mint amennyi választókörzetben jelöltet kellene állítaniuk.”