Megérteni Ukrajnát – a posztgyarmati állapot

2014. január 31. 11:48

Ha meg akarjuk érteni a mai ukrán belpolitikai helyzetet, akkor el kell vonatkoztatnunk azoktól az általános lózungoktól, hogy itt a demokrácia és a diktatúra, az Európa-pártiak és az oroszbarátok párharca folyik.

2014. január 31. 11:48
Mitrovits Miklós
Dinamó Műhely

Mély nyomot hagyott a két világháború is az ukránok nemzeti identitásában. Az első háború alatt sem az antant hatalmak – akik az orosz polgárháborúban a fehéreket támogatták – sem Lengyelország nem támogatta Ukrajna függetlenségét. Ugyanis mind a fehérek, mind a lengyelek igényt tartottak egész Ukrajnára. Az 1921-es lengyel-szovjet (rigai) béke katasztrófát jelentett az ukránok számára: Lengyelország megszerezte Galíciát, ahol a lengyel hatalom kemény asszimilációs politikát folytatott, s ezzel együtt megerősödött az ukrán ellenállás, amelyet hamarosan a náci Németország kezdett el támogatni. Ezzel szemben a Szovjetunióhoz került területen pedig a húszas években kulturális fellendülés következett be. Még a nagy éhínség (1932-33) és az azt követő sztálini terror sem váltott ki jelenetős oroszellenséget. A második világháború alatt pedig a galíciai ukránok erősen együttműködtek a nácikkal, s nem csak a zsidósággal, hanem a lengyelekkel is kegyetlenül leszámolnak. Sztyepan Bandera ukrán felszabadító csapatai közel 100 ezer lengyelt gyilkoltak meg. Harcuk azonban sikertelen volt: teljes Ukrajna a Szovjetunió részévé vált.

Az 1991-ben függetlenné vált Ukrajnában az itt vázolt megosztottság máig erősen jelen van: a keleti rész lakosság orosz nyelvet használ és szorosabban kötődik Oroszországhoz mind vallásilag, mind kulturálisan és mentálisan. A galíciai területek lakossága ukrán nyelvű, a nacionalizmus erősebb (megvannak a függetlenségi hagyományok) és kulturálisan távolabb áll az orosz világtól. A probléma, hogy ez az ukrán nacionalizmus, ez a függetlenségi hagyomány nyíltan a banderista múltban gyökerezik. Mégpedig azért, mert a Bandera vezetésével folytatott harc volt az egyetlen valódi függetlenségi háború, amelyet mind a két korábbi kolonizátor ellen folytattak.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 12 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
hátakkor
2014. január 31. 12:53
Pedig már készültek a nyugati bankok az alacsony törlesztőrészű hitelkonstrukciókkal Ukrajnába.
berzsian56
2014. január 31. 12:36
Aki itt Ukrajna felosztásáról beszél, az nem tudja mit kockáztat. Kárpátalja , sokadszor kerülne két tűz közé, és egy mogoldhatalan helyzet állna elő. Ukrajnában két hatalmi csoportosulás feszül egymásnak, és egyiket sem az európai értékek aggasztják. Két oligarchákból álló csoport, akik a saját hatalmi bázisaikat védik. Egyik sem jobb a Deákné vásznánál, a szépen népiesre fonott hajjal megjelenő Timosenkó, éppen olyan oligarcha , mint a többi. A magyarok számára nincs jó megoldás, csupán a kisebbik rossz választása, és az , ha ukrajna egyben marad, és tovább vegetál. Ez nem az a történelmi helyzet, amikor a magyaroknak lépni kell. Ők ,bármi történik , csak a rövidebbet húzhatják, Sajnos várni, várni,és várni kell.
dávid
2014. január 31. 12:24
A Holodomort igy relativizálni, mint a cikk teszi, na az durva.
kónbandi
2014. január 31. 12:18
A"demokratikus nyugat" ahelyett hogy a konfliktust oldotta volna és oldaná uszit és hergel. Mert mit kellet volna tenni, azt hogy követeljenek népszavazást a csatlakozásról, de lehet hogy egy kérés vagy egy felvetés is elég lett volna még decemberben
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!