*
2013 a baloldal éve volt, de nem szerencsés értelemben. Az egész év az összefogás lázában telt, egymásnak való üzengetéssel, néha takargatva az „elmúlt nyolc évet”, néha meg felvállalva azt a korszakot. Megint máskor a hibák kijavításának ígéretei hangzottak el. Bajnai és Mesterházy kötélhúzásából az utóbbi látszott győztesen kikerülni, mivel legalább a szocialista pártot konszolidálta. Évértékelője erőt mutatott a baloldal hívei számára, és taktikai érzéke is azt sugallta, hogy képes lavírozni a politika világában.
Vele szemben Bajnairól viszont kiderült, hogy botfülű a politikához, ami egy tömegdemokrácia álmoskönyve szerint nem a legjobb előjel, ha választásokra kerül a sor. Vajon ennek ellenére tényleg komolyan gondolta-e, hogy miniszterelnök lesz? Kettejük közös teleregényét egy-egy Gyurcsány-színes változtatta át sitcommá. Az olyan beszólásokkal, hogy „jól alszik, Viktor, jól alszik?”, meg a saját korábbi munkatársainak szánt „csávókáim, üljetek fel a rezsóra”, vagy éppen az október 23-i megemlékezés káoszba fordításával azonban nem csak fenegyerekeskedni akart. Az új év elején derült ki: Gyurcsány erőfeszítései nem voltak hiábavalóak, ő 2013 nagy visszatérője. Emögött kétségtelenül ott van a leszerepelt baloldali-liberális értelmiség nyomása, amelynek hangadói a teljes baloldali összefogást kívánták látni.Talán nekik akart megfelelni Schmuck Andor, aki annyira óhajtotta az összefogást, hogy nem is a saját pártja, hanem a szocik fogadatlan (?) prókátoraként a nyilvánosság előtt vitt villamosjegyet Bajnainak egy hétvégi napon, hogy irány a Jókai utca, és kezdjék meg a tárgyalásokat azon nyomban.
Az elmúlt év fejleménye az is, hogy a baloldal meglehetősen csekély győzelmi reményekkel fordul rá a választás előtti célegyenesre. Az egymással folytatott bozótharcok nagyrészt arról is szóltak, hogy Gyurcsányt miként tudják magukról levakarni (lásd az „őrült bolsi milliárdost” és a többi megjegyzést), de úgy, hogy eközben ne veszítsenek baloldali szavazót. Kiderült, hogy ez lehetetlen: Gyurcsány és a baloldal egy és oszthatatlan. A baloldal (politika és értelmiség egyaránt!) 2006-os kiállása Gyurcsány mellett most igazolta a mondást, miszerint régi bűnnek hosszú az árnyéka. Ez viszont a kudarcot is előrevetíti. „Az összefogás kérdésének újranyitása tehát valójában arról szól, hogy a felelősséget ki és hogyan tudja elhárítani magától a várható vereségért. (…) Végtére is, ha a baloldal szekere a szakadék felé szalad, miért ne rántanák fel rá Gyurcsány Ferencet is?” – írta Lánczi Tamás.