„A szigorúság indokoltabb lenne a közintézményeknél, legyen szó állami vagy önkormányzati szervezetekről. Az éppen hatalmon lévők kizárhatatlan előnye, hogy közmegbízatásaikat kihasználva kampányolnak, s ez egy határig tolerálható is. Az utóbbi 25 év tapasztalatától a múlt szombati miskolci postaládáig minden azt jelzi azonban, hogy a kampányidőszakban e szervezetek képtelenek megfékezni magukat: a közérdekű tájékoztatás ilyenkor többnyire a hatalmon lévők öntömjénezése, különös tekintettel az újrainduló képviselők munkájának dicséretére (a borsodi megyeszékhelyen ismét próbálkozó Csöbör Katalin alsózsolcai alpolgármester a hat nő egyike, akiket a Fidesz–KDNP a 106 fős egyéni jelölti listáján szerepeltet).
Kiskaput jelent, hogy továbbra is hiányzik az úgynevezett harmadik személyek kampánycélú költekezésének szabályozása. Ezek – legyen szó magánszemélyekről, cégekről, egyesületekről – közvetlenül nem érintettek a mandátumversenyben, hiszen nem indulnak a választáson, ám korteskednek valaki mellett vagy ellen. Ez a jog természetesen mindenkit megillet, ám csak akkor, ha ellenőrizhetően a saját pénzét költi, különben semmi értelme a kampánykiadások átláthatóságáról törvényt alkotni. Az azonban már gyanút kelthet, ha mondjuk egy állami támogatáshoz jutott cég (vagy tulajdonosa, vezetője) áldoz arra, hogy »civilként« valamelyik politikai áramlat emberét segítse benyomni az Országgyűlésbe.”