A tízpontos visszatér

„2008 augusztusában én írtam meg az alkesz történetének első (és talán utolsó, de ebben nem vagyok biztos) tízpontos száraz fehérborát. miszerint a hirtzberger singerriedel riesling smaragd 2006-ot. és mi történt tegnap? az történt tegnap, hogy fk kollégáéknál társalogtunk a jégkorongblog múltjáról, jelenéről és jövőjéről, és egyszer csak előkerült egy palack ebből a borból. ebből a hét és fél éves borból.

és hát olyan formában volt, hogy a fal adta a másikat, de tényleg. egy öreg fehérbor ilyenkor általában már nagyon öreg, ez azonban nem volt az. nem akarlak benneteket organoleptikus (hehe) izékkel fárasztani, maradjunk annyiban, hogy tükrösen tiszta, tökéletesen érett, gyümölcsös-ásványos-mézes illatú, vibrálóan friss ízű dologhoz volt szerencsénk már megint, olyasmihez, amiért nem volt hülyeség megszületni és érdemes élni.

az osztrákok (különösképpen a wachauiak) nagyon nagyok, derült ki nem először és (remélem) nem is utoljára. nem is tudjátok, miből maradtok ki, ha nem érdekelnek benneteket az ilyen buziságok. még előtte egyébként megittunk etelével a kadarkában egy szászi olaszrizlinget, amiről nem lehetett tudni, milyen évjárat, mert a hascímkén 2012-es volt, a hátcímkén meg 2011-es (haha), jót nevettünk, és finom volt az is. kifejezetten. igyatok, amíg megtehetitek.”