„Mostanság, mióta az ország neve (és csak a neve) megváltozott, vannak ezek a csoportok, akik minden áron »köztársaságot« akarnak. Köztársaságot akarnak, ad absurdum: »helyreállítani a harmadik magyar köztársaságot« vagy létrehozni a »negyediket«. Nos, természetesen ehhez a harmadik magyar köztársaságnak meg kellett volna szűnnie, mi pedig tudjuk, hogy létre sem jött. Ami van, az pedig az, ami volt, az ország névváltozása igazából még muníciót sem adott a szélbalnak, viszont ők azt hiszik, hogy igen, és még így sem tudnak élni vele.
Egyfajta határozott félénkséget lehet látni, amikor a szélbalpártok a köztársasághoz nyúlnak, mintha egyszerre akarnák eszközként használni, és vennék észre, hogy ez senkit sem érdekel. Ott van a beszédeikben, ám vagy csupán elköszönésképpen, persze jó szinkretistaként Széchenyi nevével együtt éljenezve, vagy csupán egyszer-egyszer megemlített célként, természetesen szorosan összefűzve a demokrácia eszméjével. Még a posztereiken is meg-meg jelenik, egy-egy személy talán még meg is jegyzi, hogy ő republikánus, de a republikanizmus a programokban helyet mintegy csupán a demokrácia megtámogatójaként, mintegy sidekick-ként kap.
Nos, ennek az oka lehet az, hogy szívük mélyén talán ők is tudják, hogy hülyeség az egészet centrális helyre tenni, hiszen Magyarország államformája – sajnos – köztársaság. Emellett persze érzik, hogy hülyeség lenne nem kihasználni a helyzetet is, hiszen egy teljes egészében látszatproblémára rá lehet ereszteni az embereket.”