A baloldal és a bankok

„Olyan hatalmi struktúrák létrejöttét kell előmozdítani, melyek az új pénzügyi-gazdasági szerkezet intézményi környezetét stabilizálják. Ezért a spekulatív tevékenységeket visszaszorító és a rendszerszintű kockázatokat kiküszöbölő intézkedések mellett olyan lépésekre van szükség, melyek megelőzik a szabályozás kijátszását és újbóli átalakítását, melyek átalakítják a gazdasági szabályozást keretező hatalmi helyzetet, döntően a jövedelmi és vagyoni polarizáció megfordításával. A csökkenő reálbérek ellenére a keresletet a lakosság folyamatos eladósodásával fenntartó gazdaságpolitikát fel kell váltani egy olyan politikával, mely valódi javulást eredményez a társadalom széles rétegeinek anyagi és jövedelmi helyzetében, így stabilabb alapra helyezve a gazdasági növekedést.

Ehhez persze a magyarországi baloldalnak is észre kellene vennie, hogy a modernizációs paradigma, a tőke és a szabad piaci felzárkózás céljainak védelme önmagában nem elég. Távol álljon e sorok szerzőjétől az, hogy lebeszélje a magyar progressziót arról, hogy a jelenlegi kis magyar ellenmodernitással szemben a modernizációt képviselje, ám mégiscsak érdemes lenne megnézni, hogyan lehet a felzárkózás közben a gazdasági-hatalmi viszonyok átláthatóbbá tételét, demokratizálását is zászlóra tűzni.

Kezdhetnénk például azzal, hogy mi, baloldaliak arról beszélünk, hogy Brüsszel agyonvágta a kartellező bankokat és megadóztatná a spekulációt. Aztán folytathatnánk egy olyan programmal, mely megállítja a késő kapitalizmusra világszerte jellemző jövedelmi polarizációt, a pénzügyeket a reálgazdasági növekedés szolgálatába állítja, és tartósan a leszakadó középosztály és a társadalomból kihullott, kiszolgáltatott emberek helyzetének javítására koncentrál.”