A kegyelmi ügy nem kegyelmez
Mint minden rendszer, ez is úgy indul el most hódító útjára, hogy lendületesen hangsúlyozza, hogy ő „más”, hogy ő majd megmutatja, hogy lehet más a politika.
December ötödike utolsó partizánjairól
2013. december 06. 12:44
December 5. sebei mára gyógyulni kezdtek, és kialakulóban van egy nemzetpolitikai konszenzus. Mégis vannak még utolsó partizánok, akik továbbra is viszketegséget kapnak a magyar nemzet határokon átívelő egyesítése hallatán.
2013. december 06. 12:44
Kilenc éve, te jó ég, kilenc éve történt. A rendszerváltás utáni időszak talán legsúlyosabb mélypontjaként, jól kiszámított politikai nyerészkedés és máig vérlázító bendősoviniszta hangulatkeltés hatására a nemzet egyik fele a másik fele ellen szavazott.
Azóta a sebek gyógyulni kezdtek, különösen 2010 után. Felnőtt szinte egy teljes nemzedék, akik képesek új paradigmában gondolkodni a nemzetről, a nemzetpolitikáról – már a baloldalon is. Amíg 2004 a baloldalt végül zsákutcába vezető gyurcsányi politizálás antréja volt, addig 2010-től kezdve a baloldal romjain tovább élő és újonnan alakuló politikai erők végre közeledni kezdtek egy nemzetpolitikai konszenzus, a külhoni magyarok támogatása és érdekeinek képviselete felé. Mégis vannak még utolsó partizánok, akik továbbra is viszketegséget kapnak a magyar nemzet határokon átívelő egyesítése hallatán.
Nemrég megemlékeztünk itt azokról a régi lövészárkokban ragadt liberális élharcosokról, akik a székely autonómia hallatán görcsbe rándulva határolódtak el az azt támogató baloldali politikai erőktől. Mégis: a kettős állampolgárság megszerzésének könnyítése után a székely autonómiatörekvések melletti kiállás is lassan nemzeti konszenzus lesz, ami örvendetes. Milyen üdítő volt az is, hogy értelmesen, tabuk és régi görcsök nélkül tudtunk a minap beszélgetni a baloldal fiatal nemzedékének képviselőivel a Tilos rádióban a székely autonómia ügyéről, Erdély múltjáról és jelenéről.
Az idei december 5-én egyszerre olvashattunk egy szimbolikus eseményről, amikor Böjte Csaba atya az 500 ezredik külhoni kérvényezőként tehette le az állampolgársági esküjét a magyar parlamentben; miközben egyes blogokon a régi, jól ismert fanyalgással találkoztunk. Ugyanis nyugodtan egymás mellé lehet tenni Sixx, az Index tévés bloggere meg a jotunder nevű Örülünk Vincent-szerző zavaros eszmefuttatásait.
Sixx a Z-kategóriás trash reality tévéműsorok szakavatott tudósítójaként kirándult egyet a nemzetpolitika mezejére, egy elképzelt mtva-s levélbe öntve mondandóját. Sixx szerint Isten politikus általi emlegetése sérti az állam és az egyház elválasztásának elvét (nem tudom, hallott-e már random amerikai politikust beszélni); szerinte aki az ünnepségen a nemzeti imádságunk elfohászkodását kér, az felszopóember; továbbá Böjte csak csuhát hajlandó felvenni; no meg a magyar állampolgársággal a párnája alatt alvó néni története még a Rákosi-korszakban is meredek lett volna, és így tovább.
A másik fanyalgó jotunder. Itt jegyezném meg, hogy amíg a vincentesek számára szinte nem múlik el nap a Mandinerrel és azok egyes szerzőivel való foglalkozás nélkül, addig ez az érdeklődés sajnos nem kölcsönös. Az, hogy a tekintélyes blog tekintélyes bloggere egyik nap leírja, hogy „nincs olyan, hogy Skrabski Fruzsina″, majd két napra rá a Washington Post terjedelmes cikkben foglalkozik Fruzsi Elhallgatott gyalázat című filmjével: megfizethetetlen.
Jotunder posztjában a John Fonte-előadás nálunk megjelent beharangozója kapcsán rakja egybe 1. Fonte nézeteit az amerikai kettős állampolgárság kérdéséről; 2. december ötödikét és az arról korábban rendre megemlékező posztjainkat; 3. a Pusztaranger nevű német nyelvű blog vidnyánszkyzós posztját (benne bónusz szövegvégi Magdaléna Marsovszky-kommentárral, melyben a saját köreiben neves kultúrakutató asszony a Vidnyánszky-féle Szent Johanna-értelmezéstől egy bekezdésen belül eljut a fasizmusig, naná). Csak tudnám, milyen történelmi, társadalmi, geopolitikai köze van az amerikai kettős állampolgárságról való kőrepublikánus gondolkodásnak a külhoni magyar kettős állampolgársághoz.
Kedves jotunder: de igen, felejtek, és felejteni szeretném december 5-ét. És megbocsátani, enyhülni, kiegyezni. Az egykor teljesen szemben álló táborok 2010 után sokat tettek azért, hogy ez az enyhülés tényleg megtörténjen. De pont az ilyen írások miatt nem lehet még mindig túllépni az egész témán: vannak még mindig olyanok, akik a sebek tépkedésében meg a retró magyarliberális fanyalgásban lelik még örömüket. De leljék, ha akarják. Legfeljebb ott maradnak a lassan betemetődő árok túloldalán: az egyik oldalon Böjte Csaba meg több százezer hétköznapi külhoni magyar lesz, a másik oldalon – saját elhatározásukból – meg Sixx-ek, Kálmán C.-k meg jotunderek maradnak. Ó, te kiket választanál?
Kedves Külügyminiszter Asszony!
Ez mind szép és jó, de nem inkább a svédországi Helsingborgban, a NATO-tagországok külügyminiszteri találkozóján elhangzottakról kellene tájékoztatnia a nagyérdeműt?
Szondi Vanda kormányszóvivő: „Nem volt még olyan, amiben eltérő véleménye lett volna a kormánynak a miniszterelnökétől, de előttünk áll még 4 év”
A Tisza-kormány szóvivői kifejtették: „Ha Magyar Péter kommentel a Facebookon, akkor az a miniszterelnök kommentje”.
Magyar Péter nem tart igényt Orbán Viktor véleményére, pedig nem ártana
Még bőven van mit tanulnia, ha valóban sikeres miniszterelnök akar lenni.
Elfogadták Brüsszelben: így kellene megerősíteni az EU válsághelyzeti felkészültségét
Mennyire felkészült Európa a válságokra? Karácsony Ádámmal az uniós készletezési stratégiáról, Brüsszel háborús hangulatáról és a Régiók Bizottságában elfogadott jelentéséről beszélgettünk.
Őszintén szembenézek a saját hibáimmal, és változtatok ott, ahol szükséges
Számíthattok rám; még nagyobb elszántsággal folytatom a munkámat, amelynek során a jövőben több elemzést és kevesebb influenszerkedést láthattok majd tőlem.
Magyar Péter ultimátuma lejár: mit tehet a Tisza-kormány a közjogi tisztségviselőkkel?
Hosszadalmas alkotmányos harc kezdődik.
Lángokban áll egy kulcsfontosságú orosz kikötő: Ukrajna kíméletlen mélységi csapást hajtott végre
Robert „Magyar” Brovdi, az Ukrán Pilóta Nélküli Rendszerek Erőinek parancsnoka büszkélkedett el a hírrel.
Összesen 248 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
kitiltott
2013. december 07. 01:24
itt a Mandin is van 22 fotelpartizán ..akik "unlájkolták"
ezt a cikket ezek az emberek életükben nem voltak Erdélyben vagy a felvidéken vagy a kárpátalján..
ahol a gyerekek 15 éve csillogó szemekkel ejtették ki a szájukon mikor megkérdezték tőlük hova szeretnél elmenni nyaralni.."Magyarba" Budapestre a magyarok fővárosába és a Balatonra..
a magyarok fürdőhelyére..
ez nekik 1997-ben olyan volt mintha Hawaii-ra akrtál volna Te eljutni 1988.-ban
Válasz erre
2
0
bsandor
2013. december 06. 19:51
nem tudok betelni vele,köszönöm
Válasz erre
1
0
bsandor
2013. december 06. 18:22
nagyon sok ,,jó,, ,,komment,,beszólás volt e napon de mégegyszer köszönöm a cikkedet,Gellért,a könny lepergett az arcomon...hiiii Deniánaki is...amit lehadakozik itt az nem semmi
Válasz erre
1
1
dicey
2013. december 06. 17:42
Kiábránditó irás RG-től. Egy pillanatig sem vagyok hajlandó magam szégyellni amiatt, hogy nem mentem el népszavazni.
Liberálisként elfogadható lett volna számomra a kettős állampolgárság, ha nem egészen világos, hogy ez a választójogról szól.
Aki azon az állásponton van, hogy választójoga csak a tartósan Mo-on élőknek legyen, s átlátta, hogy a Fidesz erre a választójogra hajt (ezt az idő fényesen igazolta) az helyesen maradt távol, vagy szavazott nemmel.
Mivel az állampolgárság és a választójog összekapcsolása evidencia volt, RG-nek álláspontja azt is maga után vonja, hogy a választójog ki nem terjesztése a külföldön élő magyarokra szégyellni való álláspont. Arra, hogy ez miért lenne igy, semmilyen érvet nem ad.
Válasz erre
4
7