A független újságírás lehetőségei napjainkban – vagy hová álljanak a belgák?

Nem tudni, hogy a jobb-, vagy a baloldali sajtó munkatársainak kiszolgáltatottsága a nagyobb, és közöttük is a külső, vagy a belső munkatársaké. A nyolcvanas évek óta vagyok újságíró, kipróbáltam az összes változatot, tömérdek „kellemes élményre” tettem szert.. A hvg.hu külső munkatársaként abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy miután elküldték Hirschler Richárd főszerkesztőt, engem is nyomban „lapátra tettek”. Ismeretes, hogy a „tisztogatás” végrehajtója, Gavra Gábor nem sokkal később nyakig belekeveredett a bajai video-hamisításba. Ezt a hvg.hu felületén kommentáltam, amit nem tűrtek meg, rövid írásomat azon nyomban eltávolították.

Az ügyről a Mandiner című portálon Balogh Ákos főszerkesztő a sajtószabadság mellett kiálló publicisztikát írt. Ez feltűnt a Lánchíd rádió szerkesztőinek, és behívtak beszélgetni az ügyről. Ketten kérdeztek, én meg készséggel feleltem: hosszasan és alaposan bíráltam a hvg.hu jelenlegi politikai vonalvezetését, szakmai felelőtlenségét. Majd szó esett a magyar média „átpolitizáltságáról” is. Ezzel kapcsolatban volt néhány kritikus megjegyzésem a Magyar Nemzet egyoldalú pártpreferenciájáról.

A jutalom most sem maradt el: ezúttal a Magyar Nemzet hasábjairól ebrudaltak ki, mint külső munkatársat, „szerkesztőségi döntésre” hivatkozva. A publicisztikai rovat vezetője, Körmendy Zsuzsa „szerkesztői döntésre” hivatkozott, amikor visszautasította egy elfogadott cikkem, és elzárkózott a többi írásom közlésétől a jövőben. Vesszenek a helyüket nem találó „belgák”!

Megtisztelő a számomra, hogy szerény személyem egyszerre vált vörös posztóvá egy bal- és egy jobboldali szerkesztőség számára.

Pelle János