Magyar western

„A most erős mondatokat használó Rogán Antalnak, Vona Gábornak és a többieknek nincs igazuk abban, hogy afféle Sergio Leone-westernként láttatják a devizahitelügyet, amelyben az egyik oldalon vannak a sebhelyes arcú rosszfiúk (a bankok), a másikon pedig szende lelkű jók (az adósok). Nem, a történethez minden szereplő hozzáadta a maga részét. Kétségtelen persze, hogy számos (azóta nagy bajba került) pénzintézet a piaci terjeszkedés lehetőségét megérezve nem törődött a kockázatokkal, és nyakló nélkül adta az efféle kölcsönöket olyanoknak is, akik egy bangladesi hitelminősítésen sem mentek volna át. Azt sem vonom kétségbe, hogy nem igazán törődtek az esetleges árfolyamváltozás veszélyeiről szóló apró betűs rész hangsúlyozásával.

Mentségük talán az lehet, hogy a 2008 előtti években a legvadabb elemzői rémálmokban sem szerepelt olyan válság, amely végül bekövetkezett, s amely egyebek mellett a 150 forintos helyett az elképzelhetetlenül magas 250 forint környéki svájcifrank-kurzust is eredményezte.”