„Az Európai Unió egy tollvonással beleszólhat a karbonpiac működésébe, felverve az árakat, ezzel rendkívül nehéz helyzetbe hozva a leginkább szennyező, vagyis a szénalapon energiát termelőket.
Akkor legyen már holnap kész az új paksi atomerőművi blokk? Isten ments! A jelenlegi gazdasági környezetben jóformán soha nem térülne meg, mert egyrészt alaposan túllőnénk a hazai igényeken, másrészt egész Európában jelentős a többlet termelői kapacitásokból, így nem ritka, hogy az áram előállítója fizet azért, hogy valaki átvegye tőle az energiát, és így ne kelljen leállnia. Emiatt pedig jelenleg exportálni sem tudnánk a többletmennyiséget, különösen úgy, hogy az atomerőművek csak korlátozott mértékben szabályozhatók. Ettől még egy új Paksra szükség van. Nem most, hanem körülbelül 15-20 év múlva. Ugyanis jelenleg nem létezik olyan technológia, amellyel kiválthatók lennének az addigra kiöregedő jelenlegi paksi blokkok úgy, hogy közben ne emelkedjen szén-dioxid-kibocsátásunk. (...)