„Amikor híre ment, hogy királyba visszatért az élet, a szűklátókörű önös érdekeiket és zsebüket néző fillérlovagok erőfitogtatásba kezdtek és tovább szították a káoszt, hogy a királyt és az őt védő hűséges nemeseket visszatántorítsák a trón visszavételétől. Mert a kamarillázóknak, és acsarkodó fillérlovagoknak - mióta világ a világ - nem áll érdekében a rend.
Ám egy nap eljött a pillanat, amikor a király már majd kicsattant az egészségtől, aurája arany fényt árasztott, ekkor mind köréje gyűltek erőtől duzzadó hűséges nemesei. Készen álltak arra, hogy visszavegyék a trónt. És elindultak. Békével, a felsőbb rend szellemében. A kamarilla és a fillérlovagok rettegtek, szanaszét rohangáltak. Fejvesztve tettek egymásnak keresztbe. És miközben egyre nagyobb lett a zűrzavar, a teljes erejét visszanyert, uralkodói díszbe öltözött király menete megindult a trón felé. A nép pedig lélegzetét visszafojtva figyelte királya menetelését. De hiába látta a nép, hogy közelít a király egyre a trónusához, mintha az idő hirtelen megállt volna…