Ki győzhetné le Orbán Viktort?

Keressen az ellenzék egy váratlan külső jelöltet, mert jelenlegi vezetőinek semmi esélyük Orbánék ellen!

Október 23. után már az eddigieknél is világosabban látszik, hogy a jelenlegi lehetséges ellenzéki miniszterelnökjelölteknek, Bajnai Gordonnak és Mesterházy Attilának, nincs esélyük arra, hogy legyőzzék Orbán Viktort a jövő évi választásokon. Egyszerűen nem képesek megmozgatni annyi embert, mint a Fidesz és Orbán Viktor. A valóságban valamivel kisebb a különbség, az ellenzék és a kormányoldal között, mint október 23-án volt, de továbbra sem látszik, hogyan hozhatná be az MSZP és az E14 a jelentős lemaradását.

A Fidesz legyőzéséhez a törzsszavazók megmozgatásánál többre van szükség. Vannak az országban olyan emberek, akik akkor is az MSZP-re szavaznának, ha Orbánék jól kormányoznának, meg olyan emberek, akik esetleg a pártok között ingadoznak, de most a rossz kormányzás hatására már az ellenzéket támogatják. A választások azon dőlnek el, hogy az ellenzék maga mellé tud-e állítani olyanokat, akik korábban a Fideszt vagy a Jobbikot támogatták vagy távolmaradók, bizonytalanok. Az eddigi teljesítményeket látva ez Bajnaival vagy Mesterházyval nem fog sikerülni. Ők nem elég népszerűek és hitelesek, már kellőképpen le vannak járatva és meg vannak unva. Ezért azt mondom: keressen az ellenzék egy váratlan külső jelöltet! Amennyiben sikerülne egy ilyen személyben megegyeznie az ellenzéki oldalnak, az a pártok számára nem vereség, inkább okos kompromisszum lenne. A váratlan lépésre a kormányzat nehezen tudna reagálni. Amennyiben megfelelő a jelölt, Zsigó Róbert nem tud majd visszakézből Gyurcsány-Bajnaizni meg gyűlöletkampányozni.

Mik az elvárások egy ilyen jelölttel szemben?

Ha az ellenzék tudna egy olyan jelöltet találni, aki

• elmúlt már 40 éves,
• vezetett már valamit (pl. céget, közintézményt, futballklubot),
• nem nyilvánvalóan támadható,
• tud beszélni,

akkor máris jobbak lennének az esélyei. Ha még ezeken felül az illető jó jobboldali kapcsolatokkal is rendelkezne, netalán nő is lenne, akkor már tényleg ugrálhatnának örömünkben.

Orbán Viktort nem lehet orbánviktorságban legyőzni

Az ellenzék halvány teljesítményének fő oka az, hogy Bajnai és Mesterházy megpróbálnak orbánviktorabbak lenni Orbán Viktornál, ami nem meglepő módon nem sikerül. Mire gondolok? Az MSZP a rezsicsökkentésre még több rezsicsökkentés igéretével reagál, Bajnai olyanokkal kampányol, hogy az ő idejében olcsóbb volt a tojás. Megpróbálják tömegtüntetésekre elvinni az embereket, gagyi Facebook-kampányokat tolnak meg hasonlók. Az ellenzék jelenlegi stratégiája, egy erőtlen negatív kampány és némi populizmus keveréke, láthatóan csődöt mondott.

Amivel lenne esély: egy erőteljes vízió arról, hogy ők milyen Magyarországot szeretnének csinálni. Persze ahhoz, hogy egy ilyennel tudjanak kampányolni szükség lenne magára a vízióra, ami láthatólag hiányzik. Ezért az ellenzéknek egy olyan kulcsfigura kell, aki kívül esik az eddigi politika paragidmáján. Valaki aki ki tud állni, és el tudja mondani, hogy ha én leszek a miniszterelnök, ez meg ez fog történni. Majdnem mindegy, hogy egy szociálisabban érzékeny vagy egy inkább konzervatív piacbarát képet fest-e le az illető, a lényeg, hogy legyen egy ilyen egyértelmű kép és hiteles arc.

Kikre gondolok?

Vannak konkrét jelöltjeim is. Az alábbi lista csak néhány azok közül, akiket el tudnék képzelni, mint lehetséges ellenzéki jelölteket. Mindegyiüknek vannak előnyei és hátrányai, de összességében megfelelő ellenzéki támogatással, a meglepetés erejét is kihasználva, bármelyikük esélyesebb lenne, mint a jelenlegi megfáradt, hiteltelen, lejárt lemezeket pörgető vezetők.

Bojár Gábor (64): a Graphisoft nevű nemzetközileg is sikeres szoftvercég és az Acquincumi Technológiai Intézet alapítója. Az utóbbi időben egyre többször szólal meg közélettel kapcsolatban is; a sikeres, nem oligarcha magyar vállalkozó ritka példája.

Fábri György (49): az ELTE rektorhelyettese, a rendszerváltás után az OFÉSZ (a HÖOK elődje) elnöke. Be tud szólni a kormánynak és az ellenzéknek is, valódi, nem pedig kurzus értelmiségi.

Hamecz István (45): volt az MNB főközgazdásza, az OTP Alapkezelő vezetője. Kritikus a kormány gazdaságpolitikájával szemben, de korántsem egy tipikus ballib arc.

Király Júlia (56): az MNB volt alelnöke, kereskedelmi banki vezető is volt. Kritikus a kormány gazdaságpolitikájával szemben, de tudja miről beszél, teljesen érthető módon mondott le a Matolcsy által elfoglalt MNB alelnökségéről.

Surányi György (59): kétszer volt MNB-elnök, kereskedelmi banki vezető is volt, egyetemi professzor. Elismert közgazdász, neve mint egy esetleg szakértői kormány vezetője már korábban is felmerült, de ebben az esetben nem csak szakértelmére, hanem vezetői képességeire, higgadtságára is szükség van.

Tétényi Éva (53): építész, Esztergom független polgármestere. Teljes ellenzéki összefogással választották polgármesterré a Fideszes úthengerrel szemben.

Tulassay Tivadar (64): orvos, akadémikus, a Semmelweis Egyetem volt rektora. Inkább jobboldali kötődésű, ugyanakkor példás módon vállalta, hogy visszavonja Schmitt Pál köztársasági elnök plágiummal szerzett doktoriját.

Mivel egy ilyen jelölt indítása eddig példátlan lenne a magyar politikában, sok ellenérv merülhet fel. Vegyük ezeket sorra.

Ezeknek az embereknek nincs elég tapasztalatuk egy ország vezetéséhez.

Talán úgy tűnhet, hogy miniszterelnöknek lenni nehéz feladat, nagyon sokféle dologhoz kell érteni, erre csak speciális emberek képesek. Szerintem ez nincs így, ebbe a munkába is bele lehet tanulni. Antall József az Orvostörténeti Múzeum igazgatójából lett miniszterelnök, Göncz Árpád íróból és fordítóból lett köztársasági elnök. Erre még lehet azt mondani, hogy a rendszerváltáskor minden lehetséges volt, de ma már igazi politikusokra van szükség. Közelebbi példának itt van Simor András, aki a Deloitte vezetőségéből ült át az MNB elnöki székébe vagy Réthelyi Miklós, aki professzorból lett miniszter. Éppen javára válhatna az országnak, ha a miniszterelnök nem próbálna meg mindent maga kitalálni, hanem okos, tényleg hozzáértő tanácsadókkal venné magát körül.

Egy ilyen jelöltet ugyanúgy járatna le a Fidesz, mint az ellenzék mostani vezetőit.

Meggyőződésem, hogy bár a Fidesz gyakran kétes igazságtartalmú üzenetekkel támad ellenzéki vezetőket, a támadások azért tudnak működni, mert van valamennyi valóságalapjuk. Például azt állítani, hogy Gyurcsány rendelte el a 2006-os rendőri erőszakot durván konteós, viszont a dolognak annyiban van alapja, hogy Gyurcsány miniszterelnökként politikai felelősséget viselt az eseményekért. Vagy például hiába próbálja magát Bajnai Gyurcsánytól elhatárolni, mégiscsak miniszterként dolgozott alatta. Ehhez képest minőségi különbséget jelentene, ha olyan jelölt lejáratásával kéne próbálkoznia a kormányzati propagandának, aki saját területén sikeres, elismert vezető és nincsen köze az előző baloldali kormányzatok tevékenységéhez. Egy ilyen ember támadása akár vissza is üthetne a Fideszre.

Akkor te most szakértői kormányt akarsz.

Utoljára Gyurcsány Ferenc lemondásakor vetődött fel, hogy alakuljon szakértői kormány. Ennek elvileg valami olyasmi lenne a lényege, hogy nem egy politikus, hanem egy szakértő (bármit is jelentsen ez a szó) vezeti az országot. Szerintem ennek nem sok értelme van, hiszen csak remélmi tudom, hogy az ország mindenkori vezetése saját legjobb jogi és gazdasági ismereteinek használatával kormányozza az országot. Most sem ilyesmire gondolok. A javaslat lényege nem az, hogy Bojár Gábor, Tétényi Éva vagy Hamecz István „politikamentesen” kormányozzanak, hanem az, hogy az eddig többé-kevésbé a pártpolitikától függetlenül felépített személyiségüket és hitelességüket használják politikai célok (az Orbán-kormány leváltása, gazdasági és társadalompolitikai konszolidáció stb.) elérésére.

Ebbe a Bajnainak és Mesterházynak nem éri meg belemenni.

De. Bajnai és Mesterházy eddig azért nem mentek bele a másik politikus közös miniszterelnökjelöltként való indításába, mert az nagyjából saját politikai pályájuk végét jelentette volna. Ehhez képest egy ilyen külső jelölt esetében ilyenről nincs szó, hiszen a kormányzás politikai hátországát az ellenzéki pártok biztosítanák. Ráadásul egy esetleges választási győzelem vagy jó eredmény esetén az ennek érdekében megkötött kompromisszumot sikerként lehetne bemutatni, és egy vereség után sem követelnék Mesterházy fejét. Ennek ellenére, mivel Mesterházy várhatóan akkor sem bukik, ha nem nyernek a választásokon, ő nem biztos, hogy egy ilyen megoldásba belemenne. Ehhez egyrészről az kell, hogy mindenki más (többi ellenzéki párt, értelmiségi holdudvar, civil szervezetek) együtt támogasson egy ilyen jelöltet és megértessék Mesterházyval: neki is előnyös lehet egy ilyen ember jelölése.

Az ellenzéki választók és aktivisták nem lesznek majd hajlandóak beállni egy ilyen jelölt mögé.

Ez talán kisebb probléma a fentieknél. Nem hiszem, hogy a tipikus ellenzéki szavazó Mesterházy Attilába szerelmes, és ha nem ő indul a választásokon, akkor nem szavaz az ellenzék jelöltjére, hiába kéri erre maga Mesterházy Attila. Ehhez hasonlóan a tipikus aktivista is hajlandó lenne az ellenzék győzelméért dolgozni, pláne, hogy helyi szinten nem változnának a jelöltek, csak a közös lista vezetője lenne más.

Egy ismeretlen arcot már nem nincs idő felépíteni a válaszásokig.

Nem lenne könnyű, de nem is lehetetlen. Ki tudta 2004-ben, hogy ki az a Sólyom László? 2005-2006-ban, hogy ki az a Barack Obama? Vagy akár 2003-ban, hogy ki az a Gyurcsány Ferenc? 2001-ben, hogy ki az a Medgyessy Péter? A választók széles tömegei vélhetően nem. Egy ilyen meglepetésjelölt bedobásával az ellenzék azonnal elérné, hogy a jelöltre fókuszálódna a politikai diskurzus, és az ország is megismerné.