„»Be kell bizonyítanunk, hogy képesek vagyunk meghallgatni a másikat« – ezt is ön tanácsolta a kongresszuson. Kivel akar szóba állni?
A saját szakterületemen számos ellenzéki véleményét meghallgatom, megfogadom. Hogy csak az elmúlt hetekből hozzak példát: az LMP-s Ertsey Katalin javaslatára segítem a családi napközik ügyét, támogatom a szocialista Steiner Pál azon javaslatát, miszerint a magyar diákok ne csak a határon túli magyarlakta területekre menjenek tanulmányi kirándulásra, hanem Auschwitzba is.
Orbán azt mondja, nincs baja a baloldallal, ha nemzeti, csakhogy a mostani bal, szerinte, nem a magyarság érdekeit képviseli. Ha jól értem, úgy véli a kormányfő: az lenne szép világ, ha a narancsosok úgymond szociálisan érzékeny és nemzeti liberális arcaiból jönne létre az új bal, a házi ellenzék.
Sajátosan értelmezi a miniszterelnököt.
Mondták ezt önre is.
Mikor is?
A Fidesz kríziseiben kapott ön is kartácsot a pártközeli sajtójuktól. A kormánylapban 2006 májusában az arctalan Egei Antal írta publicisztikájában: »Pokorni Zoltán birodalmat épít« Orbán Viktorral szemben, és »időben meg kell állítani azt a folyamatot, amelynek eredményeként a Fidesz liberális szárnyához tartozó politikus átveszi az egész konzervatív jobboldal irányítását«.
Ha az a kérdés, hogy a Fidesz képes-e alakítani a baloldalt, a válaszom: igen. Nem beépített ügynökökön és politikai machinációkon keresztül, hanem az általa sikeresen vitt témákkal. Például a határon túli magyarok kérdésében sikert aratott a jobboldal, hiszen a ballal is elfogadtattuk az általunk helyesnek vélt kontextust. Egyedül Gyurcsány beszél ellene. Megjegyzem, nagyon nem az ízlésem szerint való, hogy az oldalak címkézik egymást, például azzal, hogy te nem vagy elég nemzeti. Hogy jön ahhoz bárki, hogy minősítse az identitásomat, a személyiségemet? És én hogy jövök ahhoz, hogy bárki más személyiségét minősítsem? Tartalmi a különbség a »hazaáruló vagy« és az »amit csinálsz, az hazaárulás« között. Azzal semmi probléma, ha a férj azt mondja a feleségnek, hogy »a leves sótlan«. De amikor az hangzik el, hogy »te mindig sótlanul főzöd ezt a levest«, az nem a levesről, hanem a kapcsolatról szól. Tetteket kell megítélni, a másik létjogosultságát kétségbe vonni helytelen.”