Fejetlenül

„Valami visszavonhatatlanul elkezdődött és véget ért a hétvégén. Elszállt az a paraszthajszálnyi remény, hogy más lesz ez a mostani kampány, mint a négy év előtti. Bár hivatalosan a politikai agitációs propagandisták arra várnak, hogy a köztársasági elnök kiírja a rendszerváltás utáni hetedik országgyűlési választás idejét és eldördüljön a startpisztoly – nem hivatalosan berobbant a kampány-időszak.

Életre és halálra! A küzdelem terminológiáját ezzel a két szóval írhatjuk körül. S a stílus? Aluljárói mocskolódás, hőzöngés, gyűlölet, rágalmazás, becsületsértés, karaktergyilkosság, hazugsághegyek – mint eddig... lefejezés, merthogy fejétől bűzlik a hal – mostantól.

Kétségtelen, hogy Bajnai Gordon rendezvénye ellopta a show-t a Fidesz-kongresszustól, pedig jól elcsámcsoghattunk volna azon, hogyan csalták el a bajai választást és ha mégsem, akkor miért kell mégis új választást tartani.

Politikai csömöréhségünket naponta többször lakatják fulladásig a pártszobákból küldött üzenetek és kiválóan megtanultunk együtt élni azzal a verbális ízléstelenséggel, aminek a határait már rég megugrotta a hazai közélet.

Az ízléstelenségre új lapot húzott a körmagyar és a barbárság gyeplőjét dobta be a nép közé. Akit kérdeznek, az most elhatárolódik, ott sem volt, nem is látta, de valakik mégiscsak kitalálták és jó ötletnek találták a performance-ot, hogy egy kályhafestékkel lefújt miniszterelnöki hungarocell szobrot ledöntsenek a talpáról és fejét vegyék. Antall József miniszterelnök szavaival kérdezem: Ugye, nem most tetszenek forradalmat csinálni?

Számomra felháborító, botrányos és félelmetes ez a véleménynyilvánítás 23 évvel a békés átmenet után.

Közelít az idő, mikor választhatunk. Tehetnénk ezt méltósággal, bölcsességgel, intelligensen és elegánsan? Emberi hangon és gesztusokkal? Muszáj elveszíteni a fejünket?”