„A 2006. április 5-i Gyurcsány – Orbán Last minute vita az MTV stúdiójában zajlott helyszíni közönség nélkül. Itt – nem lévén közönség-puffer, hangsúlyosabbá vált az egymásra reagálás, a szembefeszülés. Gyurcsány Ferenc az Orbán bevezetőt követően ott folytatta a »szónoklat« váddal a démonizálást, ahol négy évvel korábban Medgyessy Péter abbahagyta: – »Jaj, de veszélyes lenne ez a szónoklat, ha Orbán úr még soha nem lett volna kormányon!« . Majd mintha nem is ő, de éppen az ellenfele kezdte volna a sértegetést, megfogalmazta politikusi hitvallását: »a politikában nem a sértések, hanem a megbecsülés legyen az úr« Most pedig sorjázzanak e hitvallás »megbecsülései«!
- »Piacszerzésről tart nekünk itt hosszú-hosszú előadást az a politikus, aki bezárta az Oroszország felé vezető kaput«. Azaz Orbán képmutató.
- »Ijesztgetni…., ahhoz nem kell politikusnak lenni, ahhoz elég előugrani egy sötét sarokból«. Azaz gengszter.
- »Volt olyan miniszterelnök, aki azt magyarázta, hogy mit számít a törvény, arra most nem fussa!« Azaz törvényszegő.
- »Ön fél a számoktól… Nem elég ám a szónoklat. A vezetés döntést igényel, a döntéshez pedig muszáj ismerni az országot«. Azaz tájékozatlan mind az adatok, mind a mindennapok világában.
- »Beszélni én is tudok, de én megmutattam, hogy cselekedni is. Ön az utóbbiban mintha nem állna annyira jól«. Azaz Viktor egy impotens potentát.
- »A Fidesz kampánya buta és igaztalan…, elnök Úr, valamikor Ön nem mond igazat.« Azaz egy bután és igazságtalanul fellépő szervezet hazug vezetője.
- »Orbán Úr! Ön fél a fejlesztéstől…, Ön hazardírozik«. Azaz tutyimutyi konzervatív és expressis verbis hazardőr.
(Részletesebb elemzést lásd a gondola 2006. április 12-i publicisztikájában http://www.gondola.hu/cikkek/47709)
Hét évvel ezelőtt a képmutató, gengszter, törvényszegő, tájékozatlan, cselekvésképtelen jelzők indirekt megfogalmazásától Gyurcsány Ferenc a hazug és hazardőr minősítgetéssel eljutott ellenfelének direkt démonizálásáig.
Könnyű – mondják - egy háborút elkezdeni, de nehéz befejezni. Minden kezdet nehéz – így a másik közmondás. A kettő némileg ellentmond egymásnak. Ha egy politikai vetélkedés polgárok közti viszálykodássá növi ki magát, az nem tekinthető valami ártatlan ügy kezdetének. Az háborúskodást szül. Az vallásháború jellegét ölti, és az ilyen polgárháborús helyzet mindig az ellenfél démonizálásával kezdődik. Előbb csak egy, vagy egynehány démontól akarják az embereket megszabadítani, majd hívektől is. Ezért sem tekinthető »egyszerű politikai performansz«-nak az ilyenfajta bevezetés a démonizálásba!”