„Távol álljon tőlünk, hogy kiakadjunk ilyesmin, hiszen az ókori görög színházban mindenkit férfiak alakítottak. A szerepet játszó színész és karakterének neme pedig gyakran különbözik a modern színházban is, – legutóbb Pintér Bélánál élveztük Csákányi Eszter és Stefanovits Angéla színpadi nemváltását – mi csak némi ellentmondást vélünk felfedezni a nőket játszó férfiak szerepeltetése és a friss igazgató színházi ars poeticája között.
Az Origónak adott interjújában Vidnyánszky például »olcsónak, hatásvadásznak, kiégettnek tartotta a provokációra épülő művészetet«. Nyitott befogadóként minket biztosan nem fog kitéríteni a hitünkből, ha a színpadon Eperjes Károly hátraveti loknijait, vagy Trill Zsolt kacéran tekint majd Szatory Dávidra. Talán még csak provokációnak sem érezzük majd. Ugyanakkor előfordulhat, hogy az Alföldi-korszak otromba lebuzizásán csak a bajsza alatt somolygó direktor saját közönsége már nem lesz ennyire elnéző. Például mit fog szólni a hölgy a pink mentében? És vajon hogy tetszik majd Semjén Zsoltnak?”