„Egyik kedves borászunk jó másfél hete vett részt egy nagy nyilvánosság előtt zajló rendezvényen, ahol több pincészet mutatta be borait. Egyszer csak a tömegből odalépett hozzá egy borszakíró és a következőket mondta néki: »Ismerem a borait már jó ideje és tetszenek, de nem írok róluk. Tudja, hogy miért? Mert rossz ember forgalmazza. Szerintem nem Kovács Antallal kellett volna összeszűrnie a levet.«
Szomorúan hallgattam végig a híradást, főleg, mert az említett szakírót régóta ismerem. Személyes találkozásaink alkalmával mindig mosolygós volt és egyetlen szavával sem érzékeltette az irányomba - vagy tevékenységem irányába - megnyilvánuló ellenszenvét. Egyik szemem sír, a másik nevet. Sírok ha arra gondolok, hogy milyen jól jöttek volna azok a bizonyos elmaradt írások pincéink megismertetésében.
Ugyanakkor nevetek is, mert tisztában vagyok vele, hogy ilyen szintű érzelmeket középszerű munkával nem lehet kivívni! Konklúzió? Örülünk, köszönjük a véleményt, azt pozitív megerősítésnek vesszük, s egyben ígérjük, hogy a jövőben semmin sem fogunk változtatni!”