Hazaárulóból már-már megváltó

2013. október 31. 17:06

Engem nem érdekel, hogy ki kormányoz, számomra az a fontos, hogy legyen jó futballunk végre. Interjú.

2013. október 31. 17:06
Huszti Szabolcs
Nemzeti Sport

– Akkor vágjunk bele mi is: miután Egervári Sándor lemondott, kértünk egy interjút öntől, ám akkor elhárította az érdeklődésünket, mondván, egyelőre nem szeretne nyilatkozni. Most mégis kötélnek állt. Miért?

– Azokban a napokban lecsaphattam volna a magas labdát, de nem akartam. Nem vagyok kárörvendő típus. Hogy most mégis megszólalok, annak egy oka van: egyszer és mindenkorra szeretném lezárni ezt a témát. Hadd kezdjem ott, hogy hétfőn sok mindenben egyetértettem Dárdai Pállal és Hajnal Tamással. Én is azt vallom, hogy az előrelépés érdekében gyökeres változásokra van szükség a magyar labdarúgásban. Mindazonáltal nevetségesnek tartom, hogy amíg a bukaresti mérkőzés előtt még hurráhangulat uralkodott, ma már mindenki temeti a futballunkat. Kérdem én: két hónappal ezelőtt jobb volt bármivel is a focink? Vagy jobb volt az utánpótlásképzés? Netán nagyobb volt a merítési lehetőség? Ugyan már! A lelke mélyén mindenki tudta, hogy komoly gondok vannak. Már bocsánat, de a vak is látta. Három éve én is megfogalmaztam a kritikámat, bár az leginkább a válogatottra vonatkozott, nem általánosan a magyar labdarúgásra.


– Amióta napvilágot látott, akadt olyan pillanat, amikor megbánta, hogy megírta az ominózus levelét?

– Nem. És mielőtt bárkiben is felvetődne, leszögezem: elégtételt sem érzek amiatt, hogy Egervári Sándor távozott posztjáról. Szurkoltam a csapatnak, hogy jusson ki a világbajnokságra. Még akkor is, ha reálisan nézve sok esélye nem volt rá. Bukarestben és Amszterdamban ki lehet kapni, de nem így. Ez van akkor, ha egy csapat nem Franciaország és Argentína, hanem Kuvait és Liechtenstein ellen vív felkészülési meccseket. Utóbbi mérkőzések kizárólag arra voltak jók, hogy a világranglistán az ötvenedik helyről felkapaszkodjunk a harmincharmadikra. Aztán jöttek a negyedik kalapba sorolt románok, és kaptunk tőlük egy hármast. Nem tartom kizártnak, hogy valamelyest tudatos is volt az edzőpartnerek megválasztása, mert így lehetett feljebb kúszni a ranglétrán, ami a selejtezőcsoportok elkészítésénél hasznos, csakhogy papíron hiába vagyunk jobbak sok csapatnál, a pályán fény derül az igazságra. De Vatikánnal még le lehetne kötni egy oda-visszavágós párharcot, és akkor két-három helyet megint ugranánk…

– Úgy látom, szeret ellenséget gyűjteni.

– Dehogy szeretek. Csak vállalom a véleményemet. Például a stadionépítések ügyében. Nagyon jónak tartom, hogy stadionokat, akadémiákat, edzőközpontokat húznak fel. Nem mellesleg: munkahelyeket teremtenek ezzel. Kár, hogy sokan belekeverik a politikát a futballba. Őszinte leszek, engem nem érdekel, hogy ki kormányoz, számomra az a fontos, hogy legyen jó futballunk végre. Azt örömmel látom, hogy az állam támogatja a labdarúgást, tetszik a koncepció, jó lenne végigvinni.”
Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 26 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
silvester
2013. november 01. 06:14
Huszti,hat te sem vagy egy fenylo csillag a futbal egen!!!Te egy kozepszeru focista vagy,csak egy kis seg-gito.Hol vagy te Rakosi Gyulahoz,Gorocs Janoshoz,Tichi Lajoshoz,Fazekas Laszlohoz,Ku Lajoshoz kepest.Egy gerundfocista is tobbet tud nalad copacabanan.
lavor
2013. október 31. 21:58
Érdekes hogy a nagy megmondóktól, Husztitól és Szalaitól én a válogatottban csak alibi focit láttam. Ha megszakadtak volna a pályán, példát mutatva a többieknek, most sokkal hitelesebb lenne a bili döntögetés, így viszont elég hiteltelen az egész.
müller
2013. október 31. 21:05
Több hozzászóló is felveti itt (is) azt az általánosan elterjedt nézetet, miszerint a magyar válogatott játékosok nem hajtanak, nem akarnak, alibizniek, stb., ahelyett hogy "meghalnának a pályán" meg "felszántanák a pályát", stb. stb. Ez egy kurva nagy ostobaság, és még szakértőnek sem kell lenni ahhoz, hogy lássa bárki, hogy mennyire nem igaz. (holland-magyar meccs összefoglaló: http://www.youtube.com/watch?v=feVtgiR4JJc 2:58-nál Guzmics bulldogként megy Lens-ra, le is futja, de a holland egy csellel úgy kibellenti a magyart, hogy rögtön lesz 5 méter szabad területe - Guzmics nem HAJTOTT ??? Lószart, mozgáskoordinációja meg egyensúlyérzéke nincs neki, amit 6-12 éve kora között kellett volna felfejleszteni nála, meg szerelőkészsége Lens szintéhez képest - akkor nem esett volna kis híján hasra egy cseltől!) Az ilyesfajta vélekedések oka persze nem a szurkoló: évtizedek óta dől az ehhez hasonló hülyeség a véleményformáló megondóemberektől, hogy "legalább fusson", meg hasonlók. Pedig ezerszer bebizonyosodott már, mióta pontos mérések vannak, hogy a magyar focisták fikarcnyival sem futnak kevesebbet, mint akár a világ legjobb csapatainak játékosai. Focizni nem tudnak úgy bazmeg, az a baj! A másik meg az, hogy a magyar futball, amikor sikeres volt, soha nem rakkolós focival volt sikeres, sojha nem fizikálisan múlta felül az ellenfeleket, hanem technikával,taktikával, csellel, trükkökkel! Nézd meg Puskás híres góját a Wembley-ben! Ott fizikálisan kerekedett felül az angolon ? Lefutotta ? Nem, csak úgy átbaszta szegényt, hogy azt se tudta merre van az előre. Pontosan onnan kezdődött meg a magyar labdarúgás hanyatlása, amikor a komcsi sportvezetés, felülről, rendelettel, idegen (főleg német) módszereket erőltetett a magyar focira, nem számolva azzal, hogy az a rakkolós futball, ami a németeknél működik, nálunk nem fog. Az a magyar néplélektől teljesen idegen. Mi nem szemtől szembe szerettük támadni az ellenséget régen sem, hanem megadást színlelve, hátrafelé nyilazva. És bár nem biztos hogy ez jó, de pénzt és sikert aratni sem hosszadalmas kemény munkával szeretünk, sokkal inkább trükközéssel és fifikával. Albert Flórinak volt az a mondása, hogy ő utál futni, fusson a labda. De Zidane is képes volt úgy lejátszani egy BL döntőt, hogy egyszer sem sprintelt - viszont mindig ott volt ahol lennie kellett, zseniális passzokat adott és rúgott hatalmas gólt. A magyar focistákra egyáltalán nem igaz, hogy nem akarnak, vagy nem tudnak futni. A baj az, hogy megfelelő technikai-taktikai készségeik nincsenek - pedig ebben voltunk valaha a legnagyobbak! A fő bűnös az, aki megteremtette a futás mítoszát, kinyírva ezzel a klasszikus magyar futballstílust, aminek az eredményeként előfordulhatott az, hogy anno 13-14 éves koromban nem egyszer 120 perces edzésen 100 percet labda nélkül futottunk, marha jó kis hosszútávfutók lettünk (nem egy csapattársam nyert megyei diákolimpián atlétikában - én a mai napig lefutok 10 km-t egy órán belül), csak éppen futballozni nem tanultunk meg...
pierre bayle
2013. október 31. 19:58
Tényleg jó ez a sok stadion, elvégre olyan gazdagok vagyunk, másra úgyse kell a lóvé. Öljük egy halott ügybe, a magyar fociba, sokkal inkább megérdemli, mint mondjuk a felsőoktatás vagy az egészségügy.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!