Az irodalom senkiföldje

„Erdély egyszerre sors és földrajz, kisebbség és arisztokratikus gőg, felmentés és búvóhely. Üzlet és alig titkolt lenézés. Jó példa erre, hogy első regényem kapcsán a kiadó ragaszkodott az Erdélyi történet alcímhez. Hiszen az »erdélyi« jelző üzletpolitikailag még igen jó hívószónak számít, miközben jómagam felesleges szűkítésnek éreztem. Mintha a szöveg csak egy adott földrajzi helyen, vagy afelől lenne érvényes. Mintha a Wass Albert-féle romantika csillanna meg itt és szedné áldozatait (egyaránt az lettem én is, meg a gyanútlan, csak a cím alapján ítélő olvasó). Nem voltam elég erős akkor, hogy erről lebeszéljem a kiadót. Más kérdés, hogy a második kiadás végre e nélkül, ha úgy tetszik, az eredeti változatban jelenik majd meg.”