Végre egy brüsszeli döntés, mely egy irányba mutat a magyar nemzeti érdekkel
A román-magyar gazdasági együttműködés egy újabb lendületet kap.
Erdély egyszerre sors és földrajz, kisebbség és arisztokratikus gőg, felmentés és búvóhely. Üzlet és alig titkolt lenézés.
„Erdély egyszerre sors és földrajz, kisebbség és arisztokratikus gőg, felmentés és búvóhely. Üzlet és alig titkolt lenézés. Jó példa erre, hogy első regényem kapcsán a kiadó ragaszkodott az Erdélyi történet alcímhez. Hiszen az »erdélyi« jelző üzletpolitikailag még igen jó hívószónak számít, miközben jómagam felesleges szűkítésnek éreztem. Mintha a szöveg csak egy adott földrajzi helyen, vagy afelől lenne érvényes. Mintha a Wass Albert-féle romantika csillanna meg itt és szedné áldozatait (egyaránt az lettem én is, meg a gyanútlan, csak a cím alapján ítélő olvasó). Nem voltam elég erős akkor, hogy erről lebeszéljem a kiadót. Más kérdés, hogy a második kiadás végre e nélkül, ha úgy tetszik, az eredeti változatban jelenik majd meg.”