A kakukktojás

„Ennek tükrében érdekes, hogy akad egy (azaz 1) olyan ágazat, ahol az OECD-adatok, a nemzetközi és hazai tapasztalatok nem a kukában landolnak, hanem beépülnek a szakpolitikai munkába. Ez a kivétel a felsőoktatás. Nem volt mindig így, előbb készült el az új felsőoktatási törvény, mint most az azt megalapozó stratégia. A fordulat mégis jelentős. Elődjével és miniszterével szemben Klinghammer István államtitkár gondol valamit a felsőoktatásról, amelynek irányításáért felel. Olyan szakértőkkel vette körbe magát, akik olvasnak szakirodalmat. Ezt a gyanús tevékenységet más államtitkárságokon nemigen ismerik. Klinghammer elkötelezett támogatója a kormánynak, de teljes mértékben eltér a fideszes politikusoktól. Például egyeztet. A stratégia megvitatásába bevonta az egyetemi szféra szereplőit is (kivéve a Hallgatói Hálózatot, hogy azért teljes mértékben mégse térjen el a fideszes politikusoktól).

A koncepció maga egyébként sok szempontból vitatható. De most nem erről van szó. Hanem arról, hogy három év kormányzás után született egy olyan anyag, amely szakmailag egyáltalán értelmezhető. Már a nemzeti együttműködés rendszere sem a régi.”