„Lássuk, hogy miket mond még a MÚRE elnöke:
»Aki kontrolálatlanul (sic!) bármit felírhat a blogjára, azt én nem tekintem sajtósnak. Persze nem kell egyetérteni velem, ez a személyes véleményem, nem is a MÚRE álláspontja, de szerintem a sajtónak megvan akár az a jellemzője is, hogy gazdasági szabályok mentén működik, a blog egy ingyenes felület, amelyet bárki használhat. Én is olvasok blogokat, például gasztronómia témákban, de egy politikai elemzésnek nincs helye ezen a felületen. Ha magam indítanék ilyen internetes oldalt, akkor vidám témákról írnék annak ellenére, hogy ez nem trendi.«
Hát csókolom a kezét, kedves Rácz Éva, ez itt már a huszonegyedik század! Blog és blog között is komoly különbségek vannak: léteznek egyszemélyes, valóban ingyenességből fakadóan használt szócsövek, de léteznek már közösségek által működtetett blogok is, amelyek mögött akár gazdasági folyamatok is működhetnek. Az ilyen közösségek – amelyek gyakran egy-egy bizonyos témára, koncentráló posztokat (akár politikai elemzéseket is!) jelentetnek meg – gyakran komolyabb munkát végeznek, mint a szerkesztőségek, amelyeknek témák rendkívül széles skálájával kell foglalkoznia. Éppen ezért sok esetben a blogok afféle ugródeszkát is jelenthetnek az újságírás felé vezető úton. (…)
Egyébként is, sok újságíró is ír saját blogot, amelyeken sok esetben olyan írásokat is le mernek hozni, amelyekről adott esetben úgy gondolhatják, hogy a szerkesztőségi kereteket talán kimerítheti. Szerintem a blogszférában az pont, hogy pozitívum, hogy kontroll nélkül is lehet posztolni bizonyos anyagokat, legfeljebb csak az öncenzúra korlátozhatja, hogy mit jelentet meg az adott blogger.
Szerintem eléggé elkeserítő tud lenni, hogy egy újságíró-szervezet elnöke szerint 2013-ban a blogszférát és az újságírást élesen el kell különíteni – hiszen ezek talán egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Arról persze lehet, és érdemes is vitatkozni, hogy ez a folyamat – az újságírás »elblogosodása«, vagy a blogok »sajtósodása«? – pozitív vagy negatív folyamat-e, de azt talán már nem eretnekség elismerni, hogy a két »szféra« nagyon közel került egymáshoz, és folyamatos az átjárás a kettő között.”