Az elmúlt húsz év legtahóbb politikai megnyilvánulása

„Azt írja a zindex, hogy a hétvége »legirritálóbb« politikai eseménye volt a hungarocell-Orbán ledöntése, aminek - egyik szerzőjük szavai szerint - »olyan hangulata volt, mint valami utcai lincselésnek Pakisztán legmélyén«.

Nem, ez az MSZOSZ nyugdíjas tagozatának rendezvényén fellépő Sas kabaré »színvonalát« is alulmúló poénkodás nem irritáló, hanem az elmúlt több mint húsz év legtahóbb politikai megnyilvánulása volt. Pedig nagy a tülekedés ezért a címért.

Minősíthetetlen tahóság a Sztálin-szobor ledöntéséből gatyaletoló »poént« csinálni.
Minősíthetetlen tahóság a nyilas és kommunista terror áldozatainak emlékéből »meghökkentőnek« szánt kampányperformanszt rittyenteni.

És szimpla tahóság a rendszerváltoztatás időszaka egyik legnagyszerűbb antikommunista ellenzéki demonstrációjának ötletét ellopni, majd meggyalázni.

1989 nyarán, a pekingi, Tiananmen téri kommunista vérengzés elleni tiltakozásul az Inconnu-csoport kezdeményezésére az akkori, antikommunista ellenzéki szervezetek demonstrációt tartottak Budapesten, a Vörösmarty terén. A »Mennyei béke« terén elképesztő brutalitással lemészároltak hozzátartozóival való együttérzésünket, valamint a békésen tiltakozókkal való szolidaritásunkat kifejező demonstráción az Inconnu-s barátaink által hungarocellből kifaragott, a new yorki Szabadság-szobrot megformáló alkotásra vörös festéket locsoltunk, ami szétmarta a hungarocell szobrot.

Én ott voltam. Bajnai akkor hallgatott, mint szar a fűben.”