A zsidó zongora

„Vajon lehet-e antiszemitizmusok között különbséget tenni aszerint, hogy mennyi szociális érzékenység, társadalmi szolidaritás áll mögöttük? Ha ez utóbbiakat értékeknek tartjuk, akkor nemcsak lehet, muszáj. De miként lehetne a legiszonyatosabb következményekkel járó vagy járható dolgokkal összekapcsolódó értékeket elismerni úgy, hogy ezeknek a következményeknek, veszélyeknek a súlyát ne csökkentsük? A szolidaritás motivációja ugyanis a rasszizmust nem kevésbé, hanem még inkább veszélyessé teszi, mert olyan tömegindulatokat állít mögéje, melyek öntudattal és jó lelkiismerettel vállalhatónak látszanak. Aki bármilyen rasszizmus kezelését el akarja választani egy társadalom legsúlyosabb problémáinak a kezelésétől, aki a közöttük lévő kapcsolatot nem feltárni, hanem tagadni próbálja, aki posszibilis magyarázatoktól menekül, mert összetéveszti őket az igazolással, az biztosan nem jut semmire.

De az sem jut semmire, legalábbis semmi jóra, aki a problémák kezelése alatt társadalmi igazságtalanságok felszámolását, valamilyen társadalmi igazság elérését érti. A társadalmi igazságnak a történelmi lehetőségeken túli kergetése a legborzalmasabb következményekhez vezet. Az antiliberális, antikapitalista indulatok mögött éppoly reális, mint amilyen szörnyűségesen veszélyes igazságérzet áll. Ungváry könyve után sokkal nehezebb tagadni, hogy szoros összefüggés van a rasszista, fasiszta, államszocialista-államkapitalista veszélyek között, melyek előidézéséhez ezt az igazságérzetet használták fel. A liberális kapitalizmusban érdem, teljesítmény és társadalmi-gazdasági pozíció között nyilvánvalóan erősebb összefüggés van, mint a kapitalizmus előtti korokban volt. De ez az összefüggés ugyancsak nyilvánvalóan nagyon is részleges, esetleges.”