Szigetelőszalaggal a falra ragasztottak egy banánt: hatmillió dollárért azonnal lecsapott rá egy „műgyűjtő”
Újra kitett magáért a világhírű olasz művész.
Maga a közösségi finanszírozás nem új keletű dolog, már a 17. sz.-ban is használták könyvek nyomtatásának finanszírozására és a támogatásért cserébe az adakozók nevét feltüntették a könyvek első oldalain.
„Maga a közösségi finanszírozás nem új keletű dolog, már a 17. sz.-ban is használták könyvek nyomtatásának finanszírozására és a támogatásért cserébe az adakozók nevét feltüntették a könyvek első oldalain. Voltak más esetek is, például a New York-i Szabadságszobor is közösségi finanszírozás segítségével készült el. 1884-ben Joseph Pulitzer, több mint $100.000-t gyűjtött össze az amerikaiaktól újságján, a New York World-ön keresztül. Körülbelül 125.000 ember, fejenként kevesebb, mint $1 adománya járult hozzá a Szabadságszobor felállításához.
(...)
A crowdfunding oldalak megélhetését az összegyűjtött pénz 3-5%-ként kifizetett jutalék biztosítja. Az oldalak használata teljesen ingyenes és a jutalékot csak abban az esetben kell kifizetni az oldalnak, ha összegyűlt a kívánt pénz a projekt finanszírozására (bár vannak olyan oldalak, ahol magasabb jutalékért a kevesebb pénzt is el lehet hozni).
A közösségi finanszírozás külföldi példái után elindultak azok hazai megfelelői is. Több magyar crowdfunding oldal (indulj.be, összedobjuk.hu, kezdheted.hu, creativeselector.hu) is indult, de igazi sikertörténetet egyik sem tudott felmutatni. Néhány projekt elérte a kitűzött célt ezeken az oldalakon, de áttörést a magyar közösségi finanszírozás terén nem tudtak elérni. Valószínűleg a magyar piac túl kicsi ahhoz, hogy tömegek által sikeresen lehessen finanszírozni projekteket.”