Módszertani hiányosságok egy genderológiai csúsztatás tükrében

„Akkor most felnyitjuk kedves szemedet, drága Anikó. Ez nem nőjogi kérdés, még ha azt is próbálsz farigcsálni belőle. Ez maximum pro-life vs. pro-choice kérdés. Ugyanis a még pro-life gondolat sem azt vitatja, hogy a NŐ dönthet-e egy emberéletről, hanem hogy dönthet-e egy EMBER. Akkor csinálj nőjogi kérdést az ügyből, ha a férfi dönt az abortuszról. De jelenleg ez nem így van. De a tanulmány nem foglalt állást a kérdésben, csak kiszámolták, hogy ha érvényben maradnak a Ratkó-féle abortusztörvények, akkor hányan élnének most ma Magyarországon. Ez matematikai kérdés főként. Az meg rendkívül gonosz tudomány, mert ész is kell a műveléséhez, nem elég az elkötelezettség és a hit.

Egyébként semmi baj nem lenne a pro-choice szemlélettel, ha nem azt az álláspontot védené, hogy egy nő bármikor dönthet egy élete első néhány hetében/hónapjában lévő ember létezéséről, hanem ha a döntés arról szólna, hogy egy ember akar-e gyereket szülni vagy egyedül kíván megsavanyodni. Az utóbbi valóban mindenkinek a saját döntése. De olyan pro-choice felhívást még nem láttam, ami felelősségteljes szexuális kapcsolatról vagy a védekezésről szólt volna. Ezek után ki merem jelenteni, nem is a női egyenjogúságért és döntési szabadságért küzdenek ezek a mozgalmak, egyszerűen szeretnek gyilkolni és minden kikapart magzat az ő sikerük is egyúttal.”