Gyarmati Dezső halálára

„Meghalt. A bajnokok bajnoka. A számunkra felülmúlhatatlan játékos. A vízilabdázó. Az ember.

Gyarmati Dezső.

A háromszoros olimpiai bajnok és edzőként is a legnagyobb, az utolérhetetlen – még ha csak egyszer is vezette győzelemre a magyar vízilabda-válogatottat.

Volt képviselő, az MDF egyik pillére, de a tekintélyét nem a politikai pályafutása adta, ő volt a sportolók képviselője, támasza a Parlamentben is, mint ahogy a maga igazi otthonában, az uszodában is.

Nyolcvanhat éves volt. A szelleme mindig friss, a játékszeretete mindig a régi, a test és a lélek összhangja volt pusztán aszinkronban az utóbbi időben.

Nem vitte a lába, de még vitte a szíve.

Közvetlenül a világbajnokság előtt még ott láthattuk a margitszigeti vízilabdatornán. Bosszankodott, hogy nem olyan a csapat, mégis azt hangsúlyozta, hogy – olyan lesz. Ki akart utazni a 2021-es vb-pályázati csapat tagjaként Barcelonába. Aztán mégsem élt a lehetőséggel. Tudta, hogy már nem mehet; maradnia kell.

Velünk maradt.

Ha most kellene dönteni, hogy kinek a nevét viselje a majdani úszókomplexum, ez aligha lenne kérdés. Azt hisszük, azt valljuk, ez négy év múlva, az avatáskor sem lesz másként.”