A félrevert Tavares

„Gyerekkoromban, amikor református hitoktatásra jártam, kitüntetés volt, ha a nagytiszteletű úr megengedte, hogy harangozzak. A templom kertjében állt a harangláb, vaskos kenderkötelek lógtak róla. De nem szabadott csak úgy rángatni, »kottája« volt a harangozásnak. Mert ha valaki rosszul csinálja, abból galiba lehetett volna. Sajnos, mire véget ért volna az okítás éve, addigra »villanyosították« az istentiszteletre szólító jelet. A kötelek csak magukban lengtek, amikor a lelkész ráadta az áramot. A kapcsolótáblán három gomb volt, alattuk felirat: »Kicsi«, »Nagy«, és »Félre«. A harang félreverése mint hírközlés, faluhelyen évszázadok óta a közelgő vészre figyelmeztette a lakosságot. Árvíz, tűz esetén, sőt helyenként vihar közeledésekor is félreverték a harangot. Ezt persze csak a helyi ember vette észre, a buta városi nadrágosok csak a fülsértő zajt hallották ki belőle.

E cikornyás bevezetéssel csak arra próbáltam célozni, hogy a Tavares-jelentés nem más, mint egy félrevert harang. A jog-, és vagyonfosztásra figyelmeztető jelzés, ami egyeseknek merénylet, másoknak riadó. Haragszik a hatalom, mert a diktatúra kilógó lólábát (pontosabban már ez egész lovat) mások hajlamosak észrevenni, holott nemzeti kötelesség volna azt nem meglátni. Egy barátom küldte el levélben az alábbi írást, szerzője ismeretlen. Aki pedig az Orbán-kormány hitvallására mer következtetni belőle, szóljon érte a félrevert harang!”