Egykor és ma

 „A diktatúrának nevezett ántivilágban, ha le akartam leplezni a hatalom hazugságait, gondoskodtak róla, hogy sehol se jelenhessen meg. Sőt, házkutatást tartottak, és elkobozták a gépiratot. Pert csak azért nem indítottak, mert a feleségemen kívül senki nem olvasta még, és az izgatás nevű bűncselekmény ott kezdődött, ha legalább hárman olvasták. És ha már a pribékek arra jártak, egy rendőrhatósági figyelmeztetést azért kiosztottak. Arra figyelmeztettek, hogy a lakásomon »izgató tartalmú iratokat találtak, és ez bűncselekményhez vezethet«. Ezt megküldték az egyetemnek, amely rögtön fegyelmit indított ellenem, és a kirúgást csak azért sikerült megúsznom, mert nem 1950-et vagy 1960-at írtak, hanem már 1970-et. Mindez jó volt arra, hogy a gondolataimat senki ne ismerhesse meg, így aztán nem is ébreszthetett további gondolatokat senkiben. Természetesen nem én voltam az egyetlen, aki nem bocsáthatta közre a gondolatait. Sokan voltak, súlyosabb gondolatokkal, és súlyosabb retorziók érték őket, mint engem. És micsoda apparátust kellett működtetni a gondolatok terjedésének megakadályozására, és micsoda költséggel!