„A rendszer kiépült. Természetére nézve hasonlatos más rendszerekhez, de egyikkel sem azonos. Jellegét tekintve keleti mintákat éppúgy követ, mint déli példákat, európaiakat éppúgy, mint ázsiaiakat. Összevetették már Putyin Oroszországával, Horthy ellenforradalmi rendszerével, feudális hűbéri államokkal, fel- és alvilági viszonyokkal, de egyik párhuzam sem elég jó, távolról sem írja le a rendszer lényegét. (...)
Ha a Fidesz ma ellenzékben lenne, nagyon ellenezné a nemzeti együttműködés eme rendszerét. Jobban, mint a 2010 előtti demokráciát ellenezte. Mert aki nincs vele, az nincs. A Fidesz nem lehet ellenzékben. A haza nem eladó. Nem leszünk gyarmat. A jövő elkezdődött. Érik már a barack.
Magyarország jobban teljes.
Mindez persze alapvetően határozza meg az ellenzéki összefogás jövőjét és szerkezetét. A kormány ellenzéke a rendszer ellenzéke. Nem a szakpolitikák összevetése az ellenzéki feladat, hanem magának a magnak az elvetése. A jövő felőli legitimitás megalapozása. Messze jövendővel komolyan összevetni jelenkort. Rendezni végre a közös dolgokat. Ez a munka. És nem is kevés.
Mert 2010 óta nem a kormány mind nagyobb hatalma épült ki, hanem a rendszer, a nemzeti együttműködés rendszere. Ehhez kell viszonyulni. Vagy benne vagy, vagy ellene vagy. Ha belépsz, élvezni fogod a rendszer előnyeit. Ha kint maradsz, vesztes vagy. Ha jelentkezel, befogadnak. Ha nem jelentkezel, nem vagy.
A rendszert nem lehet félig-meddig elfogadni. Vagy egészben lehet azonosulni, vagy csak egészben lehet szembe fordulni vele. A nemzeti együttműködés rendszere nem ismeri el az autonómiákat, és úgy alakult, hogy semmilyen választás vagy népszavazás nem zavarta és zavarja meg kormányzati ciklusának teljes kitöltését.”