Az antiszemitizmus-vád tényleg megviselt

Voltam mulatóskirály, magyargyűlölő, és most már antiszemita is. Ha lenne néhány trafikom meg egy közös showműsorom Hajdú Péterrel, még miniszter is lehetnék ebben az országban.

A mulatóson természetesen röhögtem, hiszen azt a médiahacket én eszeltem ki. Amikor a szélsőjobb akarta a véremet venni, mert a skizofrén Szaniszló röhejes tévképzetein viccelődtem, akkor azt éreztem, hogy lakhatatlan az az ország, ahol így burjánzik a gyűlölet. Ez a jelenlegi vád az antiszemitizmussal viszont tényleg megviselt. Köszönet érte a Blikknek és az indexes Varga Attilának, akik elhagyták a bulvár nyugodt vizeit egy jó kis karaktergyilkosság reményében, hogy aztán újult erővel tudósítsanak Győzike és Fekete Pákó hétköznapjairól, vagy írjanak színvonalas összefoglalókat a tegnapi Való Világban és Éden Hotelben történtekről!

Azt gondoltam, hogy a balliberális értelmiség legalább annyit megtanult a kilencvenes évekből, az SZDSZ lassú és nyomorúságos kimúlásából meg abból, hogy a Jobbik milyen kiválóan hasít a zsidókra vonatkozó folyamatos célozgatásaival, hogy a személyes problémáikat nem szabad az antiszemita-kártya kijátszásával rendezni. Azt hittem, hogy legalább azt megértették, hogy ez nem játék, és azzal, hogy lépten-nyomon farkast kiáltanak, végső soron a fasisztákat erősítik. Tévedtem. Semmit nem tanultak.

Rogán Tóni kedvenc bulvárújságja, a Blikk, a Tévézni rákendroll című közléshiányos konzumszemetet az internetre szabadító Varga Attila, aki sixx néven jegyzi kommersz és hitvány irományait, az önmagával és Köves Slomóval folyamatos harcban álló Mazsihisz és Bayer Zsolt brüsszeli spanja, Deutsch Tamás pontosan ott folytatják, ahol a kilencvenes években a Demokratikus Charta abbahagyta. Még a rettegés és riogatás nagy öregjei, az élő organizmusként intézményesült tahóság, Havas Henrik meg a szocialista újságírás élő legendája, Aczél Endre is a gátra siettek, nehogy a Puzsér-féle antiszemitizmus árvize elöntse az ATV-t néző nyuggerhadak lelkét.

http://atv.hu/cikk/20130607_havas_a_palyan_reszlet_a_szombati_adasbol

Nem számít az értelem, nem számít a tartalom, ha egy mondatban szerepelnek a „holokauszt”, a „való” és a „világ” szavak, amelyeket a szövegben hordozott jelentésükből ügyesen ki lehet forgatni, sok-sok butasággal félre lehet értelmezni, akkor oda ők benyomulnak, és addig mocskolnak, amíg az ostoba vagy felületes olvasóban csak annyi marad meg, hogy ez a Puzsér egy rohadék antiszemita.

A legnagyobb csalódás számomra azonban Bede Márton. Az a srác, aki a Matula Magazin szerkesztőjeként médiatörténelmet írt, aki a szólásszabadság hazai határait olyan mértékben tágította ki, mint előtte senki, akinek a nevéhez köthető az Internetes Zsidó Adatbázis, az IZsDB és aki a politikailag korrekt beszéd lebontásának élharcosa volt, most nekiáll véralgebrázni, miközben felháborodottan forgatja a szemeit, mint Bauer Tamás a gárdaavatáson.

http://most.444.hu/2013/06/05/puzser-robert-es-a-veralgebra/

Az a Bede Márton, aki pár éve még sportot űzött abból, hogy minden társadalmi csoport érzékenységét addig tesztelje, amíg abból botrány nem lesz, most egy ártatlan, de helytálló párhuzamra válaszul Pető Iván-maszkot ölt, és leköpi a teljes fiatalkorát. Ugyanis megtörtént az országos gyalázat: én, Puzsér Róbert 2013 május 24-én azt mertem mondani, hogy a Való Világ című tévéműsort morális értelemben nem mentik fel a profi felvételek és vágások, ahogy a holokausztot sem az a tény, hogy az jól szervezett volt.

Komolyan mondom, hogy ez a szerep, amit a Bede tanúsít, nagyon fáj nekem. Mi történik ezekkel az emberekkel? Nem is olyan régen még hittek valamiben, még akartak változtatni a világon, most meg nem egyebek, mint cinikus, kiégett médiagecik, akik írástudó csürhe módjára csordában lincselnek. A Bede személyével kapcsolatos rossz érzésemnél azonban van bennem egy még erősebb személyes motívum: azért akarom átlátni, hogy mi zajlik és mi zajlott le ezeknek az embereknek a fejében meg a lelkében, mert abban bízom, hogy ha megértem, akkor el tudom kerülni, hogy egy nap ugyanez velem is megtörténjen.