Erkölcsös társadalom

„Az erkölcs tehát az a tulajdonságunk, hogy felismerjük azokat az eljárásokat, amelyekhez magunkat tartanunk kell, ha valamit konkrétan nem szabályoz törvény. Képesek vagyunk a törvény »szellemének« felismerésére, ami a sok különféle törvény összerendezettségét, belső logikáját, harmóniáját jelenti, ez éppen olyan képesség, mint a nyelvhasználóé, aki a mondatokból következő »jelentést« érti meg.

Nyilvánvaló az is, hogy valahol az emberi elme mélyén a két képesség összetartozik. Az is következik mindebből, hogy ahogyan változik a törvények rendszere, úgy változik az éppen érvényes erkölcsi felfogás is. Most már arra is könnyű válaszolni, miért van annyi erkölcstelen cselekedet a környezetünkben. Azért, mert nincs állandó, hosszú ideig megmaradó szabályrendszer, aminek elsajátítása során kialakul bennünk az a képesség, hogy a törvényeket akkor is megtartsuk, ha az adott helyzetre éppen nincsen elfogadott szabály. Ebben az országban sok évtizede az éppen megválasztott parlament mint valamiféle törvénygyár ontja a törvényeket, szabályokat nemcsak az új helyzetek szükségétől hajtva, hanem az éppen regnáló hatalom politikai érdekeinek megfelelően.

Nem alakulhatott ki a törvények rendszere belső harmóniájának felismerése és követése, az erkölcs. Tehát politikus urak, bármely oldalon, nem prédikálni kéne az erkölcsről, nem a társadalmat kellene kárhoztatni a sok erkölcstelen jelenségért, hanem stabil, sok parlamenti cikluson keresztül megtartható törvényeket kellene hozni. És nem visszamenőlegesen, nem csupán a társadalom mintegy negyedének támogatásával, hanem kiegyezéssel, valódi többséggel. Ha ez meglesz, az erkölcsös viselkedés is megjelenik. Újra.”